Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tuba Lajos: Környezetvédelem
372 Tuba Lajos Szlovák-karszt Nemzeti Park Nemzeti parkká 1973-ban nyilvánították, területe 346,11 km2, védőövezete 117,42 km2. Nagy részét a földtörténeti középkor triász időszakából származó mészkövek alkotják. A terület 500-600 m magasságú fennsík jellegű rögeit karsztos szurdokvölgyek és széles folyóvölgyek tagolják. A karszt központi részét alkotó Szilicei-fennsíkból délkeleten a Bódva folyó vágja le a Szalonnai-karsztot, míg északnyugaton a Sajó választja le róla a Pelsőci-fennsíkot. Az 1995-ben az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított Aggteleki- és Szlovákkarsztban jelenleg 712 barlang ismert. Cseppkőképződményei alapján a legnevezetesebb a Baradla-Domica-barlangrendszer, amely 25 km-es hosszúságával a mérsékelt égöv egyik leghosszabb cseppkőbarlangja (a Szlovákiában fekvő 5,6 km-es rész a Domica-barlang). Murányi-fennsík Nemzeti Park A nemzeti park területe 203,18 km2, védőövezete 216,98 km2. A Szepsi-Gömör-karszt része, a Szlovák-karszt után Szlovákia második legjellemzőbb karsztfennsikja. A nemzeti park magja a Murányi-fennsík mészkőtáblája, amely több száz méterre magasodik a környezete fölé. 2.4.2. Tájvédelmi körzetek Medves-vidék ,, Cseres-hegység” tájvédelmi körzet Közép-Szlovákia déli részén, a magyar határ mentén terül el, 1989-ben nyilvánították védetté, területe 167,71 km2. A Cseres-hegység fiatal vulkanikus jellegével jelentősen eltér a többi szlovákiai hegységtől. Az 1 millió évtől 5 millió évig terjedő bazaltos vulkánosság jellegzetes salakkúpokat, vulkanikus kürtőket, lávaárakat (lávafolyamokat) hozott létre (Somoskő, Ajnácskő, Ragács). Két legmagasabb hegyét azonban földtanilag idősebb, 13 millió éves andezit alkotja. A bazaltvidék peremhegyeire számos vár épült (Fülek, Somoskő, Salgó, Baglyaskő és Ajnácskő vára). Latorca tájvédelmi körzet Az 1990-ben létrehozott tájvédelmi körzet 7000 hektáros területéből kb. 80 százaléka fekszik a Bodrogközben. Az ártéri ligeterdők, vízi és mocsári társulások, a Latorca folyónak és mellékvizeinek árterei, a homokbuckák a Latorcai-síkság egyedi és utánozhatatlan jellegét adják. Dunai ártéri erdők tájvédelmi körzet Az egyedülálló természeti értékek, erdei, vizi, vizenyős talaji, réti és homokkedvelő növénytársulások, valamint az ágrendszer által kialakított kivételes élettér miatt 1998-ban hozták létre, területe 122,84 km2. A területet 1993-ban bejegyezték a nemzetközi jelentőségű vizenyős területek nyilvántartásába (ún. Ramsari konvenció). A táj szerkezetét a Duna folyama, annak mellék- és holtágai, valamint a folyó menti ártéri erdők jellemzik. A védett területnek öt különálló része van. Az első két rész Pozsony alatt, a harmadik Doborgaz és Szap között, a negyedik Szap és Csicsó között, az ötödik pedig a Csallóközaranyos melletti Nagyléli-szigetnél található. 2.4.3. Nemzeti természetvédelmi rezervátumok Ezek viszonylag kis kiterjedésű, de nagyon szigorúan védett területek. Párisi mocsarak Köbölkút mellett a Páris patak menti síkságon terül el, a vízimadarak és a ritka mocsári élőlények legértékesebb és legnagyobb előfordulási helyei közé tartozik. Területe 184 hektár. Szádelői-völgy A Szlovák-karsztban található, 1954 óta védett (több mint 900 növényfaj található itt). 1977- ben az UNESCO az Ember és bioszféra program keretén belül a nemzetközi bioszferikus rezervátumok közé sorolta.
