Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tuba Lajos: Környezetvédelem
TUBA LAJOS KÖRNYEZETVÉDELEM Kulcsszavak: Fenntartható fejlődés, környezeti tényezők, természetvédelem, szennyezett régiók, bősi vízlépcső, mohi atomerőmű, a szovjet hadsereg által hátrahagyott környezetszennyezés. 1. BEVEZETÉS 1.1. Fenntartható fejlődés Az ember fizikai létének, szellemi és társadalmi fejlődésének meghatározó környezete az élővilág színtere, a bioszféra. A civilizáció fejlődésével az élet feltételei változtak, a rendelkezésre álló készletek csökkentek. Ez a folyamat különösen felgyorsult korunkban, hiszen az ipar a népesség szaporodásának és az életszínvonal növelésének kettős kényszerétől hajtva a nyersanyagok hatalmas méretű átalakítására és a megnőtt energiaszükséglet előállítására kényszerült, amelyek melléktermékei és hatásai a Föld méreteihez képest sem elhanyagolhatók. Ennek felismerése vezetett a nyolcvanas évek második felében az ún. fenntartható fejlődés alapelveinek kidolgozásához. Ezt 1992-ben az ENSZ Rio de Janeiró-i Környezetvédelmi Világkonferencián részt vevő állam- és kormányfők hivatalosan is megerősítették. A konferencián három fontos dokumentum született: egy nyilatkozat (Riói Nyilatkozat a Környezetről és Fejlődésről), amely az ózonréteget pusztító anyagok tilalmáról 1987-ben aláírt Montreali Jegyzőkönyvet kiterjeszti a klímavédelem szempontjából fontos gázokra is; az Agenda 21, amely először foglalja rendszerbe a fenntartható fejlődés intézményrendszerét világméretekben és az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye. A Rio de Janeiró-i konferencia után öt év telt el tárgyalásokkal, míg 1997-ben Kiotóban megszületett az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról szóló első átfogó egyezmény, ez azonban az Európán kívüli nagy levegőszennyező országok, elsősorban az USA vonakodása miatt a mai napig nem lépett érvénybe. Tíz évvel később, 2002-ben Johannesburgban RIO+10 néven szervezte meg az ENSZ a Fenntartható Fejlődés Világtalálkozóját. Ennek eredményei a hivatalos értékelések szerint még a kormányzatok elvárását sem elégítették ki, és az Európai Unió is csalódottságának adott hangot. A jelenlevők mindössze néhány konkrét feladatban és határidőben tudtak egyezségre jutni. Flazánkban a Rio de Janeiróban elfogadott Agenda 21 akcióprogram bevezetésének keretében többéves előkészítés után a parlament 2002-ben fogadta el a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Stratégiáját. Ez szociális, kulturális, gazdasági, környezetvédelmi és szervezetépítési szempontból igyekszik befolyásolni az egyes ágazati stratégiák kidolgozását, a döntés-előkészítést, illetve kiépíteni a fenntartható fejlődés alapelveinek bevezetését biztosító intézményrendszert. Ilyen szempontból a leghatékonyabb eszköznek a környezeti hatásokról szóló 391/2000. számú törvény bizonyult. Ez minden komolyabb gazdasági és infrastrukturális beruházás megvalósítása előtt kötelezővé teszi a környezeti hatások vizsgálatát, sőt ugyanezt el kell végezni a stratégiai jellegű ágazati koncepciók kidolgozása során is. A környezetvédelemmel kapcsolatos hazai jogalkotást a fenntartható fejlődés elveinek átültetésén kívül a kilencvenes évek közepe óta az Európai Uniós jogharmonizáció határozta meg. Ez a csatlakozási tárgyalások befejeztével lezárult, a következő fázisban a megállapított átmeneti időszakok teendőinek teljesítése, illetve az újonnan születő uniós joganyag átvétele következik.
