Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Jaroslav King: Régiófejlesztési politika és közigazgatás
Régiófejlesztési politika és közigazgatás 275 Az 1998-as parlamenti választásokat követően a közigazgatási reformfolyamatban a figyelem a helyi (területi) önkormányzatok felé fordult. 1999-ben a közigazgatási reform és a decentralizálás irányítására kormánybiztost neveztek ki. 2000 áprilisában a kormány elfogadta a Közigazgatás decentralizálásának koncepciója című anyagot, ebben 12 közigazgatási egység kialakítását indítványozták; júniusban pedig azt az anyagot hagyta jóvá, amely a 8, illetve 12 közigazgatási egység kialakításának előnyeit, illetve hátrányait vetette össze. A 12 közigazgatási egység ellen szavazott a Magyar Koalíció Pártja által delegált két kormánytag, mivel a kormány nem határozta meg pontosan a közigazgatási egységek határát. Az MKP képviselői a jelentős arányban magyarok által lakott hat járásból álló ún. Komárom megye kialakítását indítványozták. Később ezt az igényüket „mérsékelték”, s olyan önkormányzati egység létrehozását javasolták, amelybe az említett hat járás is - a Dunaszerdahelyi, a Galántai, a Vágsellyei, az Ersekújvári, a Komáromi és Lévai - beletartozna. Ám ezt a javaslatot sem sikerült elfogadtatniuk a kormányban. A területi-közigazgatási felosztás megváltoztatásáról és a hatásköri decentralizálás mértékéről folyó vitával egy időben vita indult a helyi államigazgatási rendszer módosításának alternatív változatairól is. 2000 szeptemberében a kormányülésen olyan anyag került beterjesztésre, amely szerint az integrált államigazgatási hivatalokat (a járási és a kerületi hivatalokat) szakágazati hivatalok váltanák fel, ezt az indítványt azonban a kormány nem fogadta el. A helyi államigazgatási rendszer átszervezését csak a következő választási időszakban sikerült megvalósítani. 2001 áprilisában a kormány két reformtörvényt fogadott el: a középszintű területi egységek önkormányzatáról és a középszintű területi önkormányzatok szerveibe történő választásokról. Egyúttal jóváhagyta az ország területi felosztásának megváltoztatását - 12 kerületre -, a többségi választási rendszert, a választókörzetek számának növelését és a pontosított hatásköri jegyzéket. Júliusban a parlamenti képviselők elfogadták mindkét törvényt, s ezáltal évek múltán, de gyakorlatban is megvalósult a Szlovák Köztársaság Alkotmányának a regionális szintű területi önkormányzatok létrehozásáról szóló rendelkezése. A képviselők egyúttal azonban megváltoztatták a kormánynak a kerületi önkormányzatok számáról hozott döntését, s így 2002. január 1-jétől Szlovákiában az államigazgatási kerületekkel azonos területen működnek a kerületi önkormányzatok. A kormány-előterjesztést megváltoztató parlamenti döntés következménye az volt, hogy lemondott a közigazgatási reformért felelős kormánybiztos, Ivan Miklós miniszterelnök-helyettes megvált a kormányon belül betöltött koordinátori posztjától, az MKP elnöksége pedig a koalícióból történő kiválás mellett döntött - erre azonban végül is nem került sor. 2001-ben a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa (a szlovák parlament) elfogadta az egyes államigazgatási szervek feladat- és hatásköreinek a települési önkormányzatokra és a középszintű területi egységekre történő átruházásáról szóló 2001. évi 416. számú törvényt. E törvény értelmében kisebb-nagyobb zökkenőkkel és bonyodalmakkal néhány ütemben lezajlott a hatáskörök átruházása, ennek időpontjai: 2002. január 1. (a kerületi önkormányzatok működésének kezdete), 2002. április 1., 2002. július 1., 2003. január 1., 2004. április 1. Az önkormányzatokhoz átkerült feladatok finanszírozása a módosított költségvetési törvény értelmében történik olyan módon, hogy a kerületi önkormányzati hivatalok működésére elkülönített pénzeszközökön túl a települési és a kerületi önkormányzatok az átvett feladatok ellátására ún. decentralizációs támogatást kapnak. A hatásköri decentralizálás a finanszírozás területén is lassan halad (késnek az átutalások, a kifizetések alacsonyak stb.). A 2002-es parlamenti választásokat követően felálló, részben „régi-új” kormány a programnyilatkozatba beépítette a közigazgatási reform folytatásáról és a közigazgatás decentralizálásáról szóló fejezetet, s már ebben a dokumentumban is konkrét lépések megtételét vállalta, ilyen volt például: az államigazgatás átszervezése (s ezzel kapcsolatosan a járási hivatalok megszüntetése), hatékony, karcsúbb és nem túl drága állami szervezet kialakítása, az állam
