Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
A magyar intézményrendszer fejlődése 267 támogatási formát meghaladó volt a Magyarországon teljes vagy részképzésben részesülő diákok támogatása. Nem elhanyagolható mértékűek a könyvkiadásra, tudományos életre, konferenciákra stb. fordított közvetlen minisztériumi (oktatási és kulturális tárca) támogatások sem, az utóbbi években pedig az ún. városi egyetemek (konzultációs központok: Komárom, Királyhelmec), illetve a kihelyezett egyetemi képzések (közgazdasági és informatikai képzés - Komárom) közvetlen, illetve közvetett anyagi támogatása. 5.4. Nyugati alapítványok A nyugat-európai és amerikai alapítványok a kilencvenes évek elejétől rendkívül hatékonyan és nagy erőforrásokkal támogatták a szlovákiai civil szektort (Nyitott Társadalom [Soros] Alapítvány, MOTT Alapítvány, German Marshall Fund, NPOA - Polgári Kezdeményezéseket Támogató Alapítvány, Visegrádi Alap, CBC stb.). Újabban a Trust Program keretében nyerhetők el jelentős támogatások. Mindezek azonban meglehetősen távol iák voltak a szlovákiai magyar szervezetek számára. A kilencvenes években pusztán néhány szervezet rendelkezett olyan személyi, szervezeti és anyagi kapacitással, hogy ezeket a forrásokat megcélozhatta (Márai Sándor Alapítvány, Fórum Intézet, Civitas Alapítvány, Selye János Kollégium, Szlovákiai Magyar Folklórszövetség). 2002 után ezek száma jelentősen nőtt. A személyi és szervezeti erőforrás azt jelentette, hogy megfelelő nyelvi ismeretekkel, kapcsolatrendszerrel, partnerséggel és tudással rendelkeztek a szervezetek ahhoz, hogy a pályázatokat elkészítsék, illetve hogy azokat végre is hajtsák. Az anyagi kapacitás pedig azt jelentette, hogy megfelelő önrésszel rendelkeztek a pályázatok kivitelezése során. Főleg ez utóbbi tartotta távol ezektől a forrásoktól a szlovákiai magyar szervezeteket. Amikor például az NPOA keretén belül meghirdették a kb. 80 millió korona nagyságrendű kisebbségi csomagot, a legtöbb szlovákiai magyar szervezet azért nem tudott pályázni, mert nem rendelkezett a 30%-os, majd 10%-ra csökkentett önrésszel. Elmondható tehát, hogy a szlovákiai magyar szervezetek jelentős anyagi forrásoktól estek el azáltal, hogy belső értékrendjük, kapcsolatrendszerük, felkészültségük és izoláltságuk folytán nem helyeztek kellő hangsúlyt ezeknek a Szlovákiában jelen levő forrásoknak a megszerzésére. 6. ÖSSZEGZÉS A fentieket összefoglalva elmondható, hogy a szlovákiai magyar intézményrendszer 1989 után hatalmas változásokon ment keresztül. Kialakult az értékrendje, kapcsolatrendszere, erőforrásai. stabilizálódtak, a politikától való korábbi függősége az évek során egyre csökkent, és nagyon fontos olyan területeket fed le tevékenységével, amelyeket sem az állam, sem más önkormányzati és gazdasági intézményrendszer nem tud ellátni. Bár a szlovákiai civil szektor keretében meglehetősen specifikusnak és egyoldalúnak mondható, a maga alkotta etnikai határokon belül komplex egészet alkot. Egy teljes szervezettségű intézményrendszerről van szó, amely olykor nehézkesen és megkésve, de képes reagálni az adott időszakok kihívásaira. Forrásait tekintve elsősorban a magyarországi támogatásokra szorul, miközben nem megoldott a Szlovák Köztársaságon belüli támogatása és társadalmi pozíciója. Egy autonóm intézményrendszerről van szó, amely fontos önkorlátozó funkciókat lát el az egyébként felfokozott társadalmi és etnikai konfliktusoktól sem mentes időszakokban. Tevékenységi köreit tekintve elsősorban a kultúra és oktatásügy területén fejt ki fontos tevékenységet, de szinte minden olyan kérdéssel foglalkozik, amelyet a helyi és regionális közösségek megkövetelnek. Ugyanakkor a modernizációs folyamatban meglehetősen rugalmatlanul reagál a kihívásokra, zártsága folytán nehezen használta és használja ki a lehetőségeket, és szakmailag, az intézményi kommunikáció szintjén messze elmarad a szlovákiai átlagtól.
