Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Tóth Károly: A magyar intézményrendszer fejlődése
262 Tóth Károly Alapítvány, újabban a Szövetség a Közös Célokért28) vagy személyi összefonódásokon keresztül valósultak meg (Csemadok, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, Mécs László Alapítvány, Demokratikus és Nyitott Társadalomért Polgári Társulás, Civitas Alapítvány, Fórum Alapítvány, Simonyi Alapítvány stb.). Bármilyen fonnában is jöttek létre, jellemzőjük volt, hogy kritikus pillanatokban (választási kampány, politikai csatározások) mobilizálhatók voltak „kívülálló”, „független” stb. szervezetként. Képviselőik pedig más-más pozícióból nyilváníthattak véleményt. Napjainkban egy újabb típus jelent meg. Ennek jellemzője, hogy a korábban hasonló politikai orientáltságú és elitjüket tekintve szinte azonos összetételű szervezetek bizonyos magyarországi anyagi erőforrások kiaknázására, illetve lebonyolítására közös szervezetet hoznak létre, véletlenül sem engedve maguk közé más véleményű vagy profilú szervezeteket (Szövetség a Közös Célokért [SZKC], Pázmány Péter Alapítvány29). Ilyen szempontból érdekes kísérletnek és egyben szimptomatikusnak is tekinthető a Millenniumi Fórum (2000. április 27.) kezdeményezése Rimaszombatban. Az előkészületben levő ún. kedvezménytörvény (Törvény a szomszédos államokban élő magyarokról) kapcsán javasolta, hogy a Simonyi Alapítvány legyen a támogatások fogadója és bonyolítója mint olyan szervezet, amely több tízezer szlovákiai magyar adományából jött létre, tehát széles körű legitimitással bír. Több fórum megszervezésével kívánt támogatást szerezni ennek a gondolatnak, és ezekre a fórumokra meghívta a szlovákiai magyar intézmények vezetőit. Ezzel szemben vagy éppen ezért (?) a támogatások elosztását lebonyolító irodák megalakítását egy egészen új szervezet kapta meg (Szövetség a Közös Célokért), amelyet az MKP, a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség hozott létre, sem a Millenniumi Fórum résztvevőinek, sem más szervezetnek nem biztosítva helyet az Szövetség a Közös Célokért szervezeten belül. Paradoxnak is tekinthető, hogy miközben az elmúlt másfél évtizedben a szlovákiai magyar szervezetekre a politika, illetve a politikai pártok jelentős hatást próbáltak gyakorolni, a civil szektor és a politikai pártok közötti intézményes kommunikáció formái nem alakultak ki. A kapcsolat mindig csak személyi jellegű volt, és a civil szféra érdekei, de nézetei sem érvényesültek igazán ebben a viszonyrendszerben. A politikai pártok a hagyományos kisebbségi értékmentő és intézményépítő értékrendtől merőben eltérő magatartásokat alakítottak ki (gazdasági befolyás, a tulajdonosi viszonyok átalakítása, az önkormányzatok szerepének növekedése stb.), és ez nem harmonizált vagy nem került összhangba a szlovákiai magyar intézmények igényeivel. Bármennyire is nem kívánatos, de meg kell említenünk, hogy a Szlovák Köztársaság kezdeti időszakában (1993-1998) a Szlovák Nemzeti Párt kormánypártként politikai befolyását latba vetve szinte minden dél-szlovákiai járási székhelyen fillérekért privatizált önkormányzati vagy állami ingatlanokat a szlovák nemzeti önvédelmet szolgáló Matica slovenská számára. Később, az MKP kormányzása idején magyarországi forrásokra alapozva jött létre az Illyés Közalapítványon belül az ún. Magyar Ház Program, magyarországi forint milliókat áldozva az ingatlanok megvásárlására és felújítására. Ennek oka elsősorban az új politikai és gazdasági elit magatartásában keresendő. A kilencvenes évek végére kialakult egy olyan új szlovákiai magyar politikai elit, amely a hagyományos szlovákiai magyar értelmiségi értékrendtől távol állt, és politikai aktivitását nem az intézményrendszer fejlesztésére, hanem sajátos gazdasági és egyéni érdekeire alapozta. Pedig több próbálkozás is volt a politikai elit és a civil szféra intézményes kapcsolatának kialakítására. Ilyen volt az ún. Értelmiségi Fórumok intézménye. Az Értelmiségi Fórum intézménye még a kilencvenes évek elején jött létre a más-más pártállású Csáky Pál (MKDM), Dolník Erzsébet (Együttélés) és Zoller Mihály (MPP) kezdeményezésére Léván, s fontos szerepe volt az értelmiség mozgósításában, illetve a magyar pártok egyesülésében.
