Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
László Béla: A magyar oktatásügy
230 László Béla hetne a magyar nemzetiség egyik legfontosabb feladata, hiszen e változás forrását maga a lakosság nyitotta meg. Az említett hallgatói létszámban megmutatkozott hiány csökkenése azért is figyelemre méltó és ösztönző, mert az a szlovákiai, mindenekelőtt szlovák nyelvű felsőoktatásban következett be annak ellenére, hogy éppen erre az időszakra esik a magyarországi intézmények által Szlovákia területén működtetett magyar nyelvű nappali felsőoktatás intenzív bővítése. 3.4.2. A hallgatók szakágazatok szerinti megoszlása Az alábbiakban a magyar nemzetiség felsőfokú művelődésének némely részleteire is szeretnénk rámutatni. Elsőként a Szlovákiában megszokott öt szakágazat - egyetemi, műszaki, közgazdasági, mezőgazdasági, művészeti - mentén lezajló változások elemzésével kezdjük. A hallgatók számának növekedése Szlovákiában 1990 és 2002 között a szakágazatok szerint különböző. Legkisebb (28,56%-os) arányú növekedés a műszaki mérnökképzésben, a legnagyobb (222,16%-os) növekedés pedig a közgazdasági szakok hallgatóinál tapasztalható (29. táblázat). Meglepő viszont az, hogy az agrár jellegű területeken nagyobb számban élő magyar fiatalok a legkisebb növekedést, csupán 2,33%-ot éppen a mezőgazdasági szakoknál érték el. Erre nagyon nehéz logikus magyarázatot találni. A magyar nemzetiség a legnagyobb, 201,56%-os diákszám-növekedést szintén a közgazdasági szakirányzatoknál érte el. A mezőgazdasági szakoknál előbb jelzett meglepően alacsony gyarapodás mellett szintén meglepő, hogy a műszaki irányzatoknál a szlovákiai gyarapodás 28,56%-os, a magyar nemzetiségűeké viszont 34,33%-os volt. Ez az egyedüli eset, amikor az országos fejlődési tendenciát meghaladta a magyar hallgatók számának növekedése százalékban kifejezve. Ez azért is meglepő, mert olyan műszaki szakokról van szó, amelyek az ipari termeléshez kapcsolódnak, és köztudott, hogy a magyarok által lakott területeken kevesebb az ipari üzemek száma. Ez egyedül azzal magyarázható, hogy a felsőoktatási intézmények műszaki irányzatain a többi ágazatokhoz képest lényegesen kisebb a hallgatószámemelkedés, így a műszaki mérnökképzésbe könnyebb a bejutás. A magyar érettségiző fiatalok valószínűleg ezt a lehetőséget használhatták ki tanulmányaik folytatására (29. táblázat). A szlovákiai felsőoktatásnak a rendszerváltást követő 13 évben elért dinamikus fejlődését a magyar nemzetiségűek felsőfokú képzése csak lemaradva tudta követni. Az alábbiakban szakágazatokra lebontva elemezzük a magyar nemzetiségűek felsőfokú művelődésében meglevő diákszám-hiányokat. A statisztikai adatok szerint még mindig tetemes a hiány, a lemaradás, hiszen 2002-ben az öt szakágazat hiánya 31,84% (egyetemi szakok) és 62,45% (közgazdasági szakok) között mozgott (30. táblázat). A már korábban országos szinten jelzett hiánycsökkenés 1990-től 2002-ig az egyes szakágazatok esetében is kimutatható, kivételt csak a mezőgazdasági szakok képezik, ahol a hiány 29. táblázat A felsőoktatási hallgatók számának változásai szakágazatok szerint*6 Szakágazat Hallgatók Szlovákiában Ebből magyar nemzetiségűek száma növekedés száma növekedés 1990 2002 számban%-ban 1990 2002 számban%-ban Egyetemi 19 776 42 656 22 880 115,70 1 264 2 425 1 164 92,31 Műszaki 22 200 28 540 6 340 28,56 836 1 123 287 34,33 Közgazdasági 5 741 18 495 12 754 222,16 192 579 387 201,56 Mezőgazdasági 4 357 7 033 2 676 61,42 258 264 6 2,33 Művészeti 599 1 737 1 138 189,98 31 89 58 187,10 Szlovákia 52 669 98 461 45 792 86,94 2 578 4 480 1 902 73,78
