Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
László Béla: A magyar oktatásügy
A magyar oktatásügy 219 zépiskolák elérhetősége. A magyar nyelvű szakközépiskolai hálózatban viszont ez idő alatt semmilyen fejlődés nem következett be (23. táblázat). Mindezeket összevetve megállapíthatjuk, hogy a magyar nemzetiségűek, de a magyar tannyelvű iskolákba járó diákok számára is roszszabb a szakközépiskolai oktatás elérhetősége a jelenlegi szlovákiai átlaghoz képest. Ez azonban nem oly mértékű hátrányos helyzet, hogy ebben kellene a magyar nyelvű középiskolai képzés legégetőbb problémáját látni. Ennél sokkal lényegesebb a magyar nyelvű középiskolai szakspecializációk, a tanulható szakok kínálatának szegénysége és nagymértékű visszafejlődése az utolsó 13 évben. Ez talán Dunaszerdahely és Komárom, illetve közvetlen környéke kivételével érvényes az ország teljes magyar szakközépiskolai képzésére. Ezt egy tipikus járás, az Érsekújvári járás adataival szeretnénk igazolni. E járás 9 szakközépiskolájában 2001-ben (Érsekújvár 4, Párkány 2, Nagysurány 2, Udvard 1)17 különböző szak oktatása folyt, valamennyi szlovák nyelven, de csak 7 magyar nyelven. B) Az egyes szakközépiskolákon belüli mennyiségi mutatók szerint Szlovákiában 1991-ben egy iskola átlagosan 11,23 osztálylyal rendelkezett, egy magyar nyelvű oktatást nyújtó szakközépiskola viszont csak 6,72 osztállyal. Hasonlóan lényegesen alacsonyabb (188) az egy ilyen iskolába járó magyar nyelven tanuló diákok száma az országos átlagnál, amely 347,43. Ezek a mutatók 2001-re lényegesen csökkentek, tehát az osztályok és diákok számát tekintve a szakközépiskolák kisebbek lettek. A szlovákiai és a magyar nyelvű szakközépiskolai oktatásnál ezek a változások nagyjából egyforma nagyságrendűek (24. táblázat). Az egy osztályba járó diákok átlagos száma is csökkent az említett tíz év alatt, és e csökkenés nagysága a magyar tannyelvű osztályokban lényegesen nem tér el a szlovákiai adatoktól. Az iskolákon és osztályokon belül mutatkozó változások, fejlődési tendenciák nagyjából egyeznek a gimnáziumi oktatás kapcsán elmondottakkal. C) 1990 és 2002 között a szakközépiskolai képzés terén nagyon szerteágazó, sokszor ellentétes, ellentmondásos változásokat fedezhetünk fel. Először is 1996-ig minden tekintetben egy nagyon intenzív fejlődés állt be a szakközépiskolákat illetően. Az iskolák száma 187- tel, azaz 103,31%-kal nőtt. Úgyszintén nőtt az osztályok száma 1162-vel, azaz 41,26%-kal, a diákok száma 34 851-gyel, azaz 40,02%-kal. A magyar tannyelvű oktatás terén ez a fejlődés jóval csekélyebb volt. Az iskolák, osztályok, diákok számát tekintve az emelkedés csak 4 (18,18%), 16 (9,86%) és 510 (10,77%) volt. Ez a fejlődés önmagában előrelépést jelentett, de ha összehasonlítjuk az országban végbement fejlődés mértékével, azt mondhatjuk, hogy a magyar nyelvű szakközépiskolai képzésben nagyon lényeges relatív csökkenés, visszafejlődés következett be 1996-ig (23. táblázat). 1996-ig a magyar nemzetiségű diákok számának a korcsoport százalékos arányai szerint 2527-tel azaz 30,13%-kal kellett volna emelkedni, ha az országos diákszám-növekcdésből indulunk ki. A magyar nemzetiségű szakközépiskolás diákok száma azonban csak 16,28%-kal (1156-tal) nőtt. Ez is jól szemlélteti a lemaradás ütemének növekedését. 24. táblázat A szakközépiskolák belső mennyiségi mutatói78 Év Egy szakközépiskolában Egy osztályban osztályok száma tanulók száma tanulók száma Szlovákia magyar tannyelvű Szlovákia magyar tannyelvű Szlovákia magyar tannyelvű 1991 11,23 6,72 347,43 188,00 30,95 27,98 2001 9,96 6,00 270,86 148,44 27,18 24,74
