Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Gyurgyík László: A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai
Demográfiai, település- és társadalomszerkezet 177 es fordulat után a korábbi évtizedekben felsőbb döntés alapján „összeházasított” községek egy része újból visszanyerte önállóságát, ezzel párhuzamosan viszonylag kis mértékben s regionálisan eltérő jelleggel tovább folytatódott a kisebb községek nagyobb helységekké történő összeolvadása is. A legnagyobb számú változásokra, községszétválásokra az 1989-es fordulatot követő egy-két évben került sor, ezért a községek száma 1980 és 1991 között (2725-ről 2825-re) nagyobb mértékben emelkedett, mint az utolsó két népszámlálás közti időszakban (2825-ről 2883- ra). Lásd Štatistický lexikon obcí ČSSR 1982 (1984) II. Praha, ŠEVT; Štatistický lexikón obcí SR 1992 (1994). Bratislava, ŠEVT. 8. Szlovákiai körülmények között az 5000 főnél nagyobb lélekszámú települések adatai megbízhatóan jellemzik a városi településeknél bekövetkezett változásokat. 9. Azokkal a településekkel, ahol a magyar népesség aránya nem haladja meg a 10%-ot, s az ott élő magyarok száma sem éri el a 100 főt, a továbbiakban részletesen nem foglalkozunk. Bizonyos etnikai vonatkozásait az ebbe a csoportba tartozó településeknek is vizsgáljuk. 10. Lásd Gyurgyík 1994. 11. A magyarlakta területhez tartozó településeknek a 10% fölötti vagy legalább 100 magyart számláló településeket minősítettük. 12. A kis járások egy várost vagy városias jellegű települést és ennek többé-kevésbé az ezt szervesen övező vonzáskörzetét foglalták magukban. E mikrorégiók gazdasági, településszerkezeti, geográfiai, etnikai, történeti szempontból jobbára szerves egységek voltak. Az 1960-ban kialakított nagy járások általában három korábbi kis járásnyi terület összevonása révén jöttek létre, s korábban egymással közvetlenebb kapcsolatban nem álló térségek kerültek egy szervezeti egységbe. A tervutasításos rendszerben ennek az összevonásnak az lett az eredménye, hogy a járási központ és környéke intenzívebb fejlődésnek indult, mint a perifériára szorult korábbi városközpontok és vonzáskörzeteik. Az új járások észak-déli fekvésű, nemzetiségi szempontból olyan képződmények lettek, amelyeket két etnikailag eltérő összetételű terület alkotott. Ezáltal a településszerkezet szintjén markánsan kimutatható eltérő etnikai jelleg a járások nemzetiségi megoszlásában elmosódik, és statisztikailag részben alátámasztja a „vegyes lakosságú” jelző használatának jogosságát. A magyar nyelvterület új járásközpontjai többnyire a nyelvhatárhoz közeli, magyar kisebbségű városokból kerültek ki, s a járások perifériáit jobbára a magyar többségű kisebb városokat övező térségek képezték. Ennek eredményeként az 1960-as évektől csak két járás volt magyar többségű (a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás). Más kérdés, hogy e két térségben nem is lehetett volna olyan területi egységeket kialakítani, ahol a magyarság kisebbségbe került volna. 3-4 járásban haladta meg a kimutatott magyar lakosság aránya a 40%-ot. Évtizedeken keresztül a szlovákiai magyarság mintegy 99%-a a 13 dél-szlovákiai járás és 2 nagyváros területén élt. - Az 1960-as közigazgatási reformtól kezdve Szlovákia területe 3, illetve 4 középszintű közigazgatási egységre (kerületre) tagolódott. Gyakorlatilag a kelet—nyugat irányban elnyúló Szlovákia nyugati, középső és keleti része alkotott egy-egy kerületet. Egy meghatározott időszakban Pozsony város is kerületi státussal rendelkezett. 13. Néhány esetben a kialakított körzetek területi elrendezése eltér ugyan a vonzáskörzetek valós kiterjedésétől, de nagy vonásokban így is megfelelő alapot nyújtott a járásokénál szervesebb, természetesebb egységet alkotó településcsoportok szerinti nemzetiségi összetétel összehasonlítására, megismerésére. A dél-szlovákiai 13 járás és 2 város területén összesen 56 körzetet alakítottak ki. 26 körzetben haladta meg a magyarság aránya a 10%-ot, 16 körzetben volt a magyar népesség többségben, és 4 körzetben haladta meg aránya a 80%-ot. Ezek az adatok a magyarság etnodemográfiai térszerkezetéről a kistérségek szintjén sokkal hitelesebb képet nyújtottak, mint a nagy járások aggregált adatai. 14. Ugyanakkor a népszámlálási adatok járások szerinti bontásban történő vizsgálata megkerülhetetlen azokban az esetekben, amikor nem állnak rendelkezésre kisebb területi egységekre - helyiségekre - vonatkozó adatok. 15. A magyar nemzetiségűek 2001. évi adata számított érték.
