Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Mészáros Lajos: (Cseh)szlovákia alkotmányos rendszere
(Cseh)Szlovákia alkotmányos rendszere 129 hátrányára. A nemzeti vagy etnikai kisebbséget alkotó állampolgárok részére biztosított a sokoldalú fejlődés, különösen a jog arra, hogy együttesen, a kisebbség más képviselőivel fejlesszék saját kultúrájukat, információt terjeszszenek és fogadjanak saját anyanyelvükön, valamint nemzetiségi egyesületekbe tömörüljenek. A részleteket a Charta szerint törvény határozza meg. A tárgyalt Charta alapján a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó állampolgárok számára a törvényben megszabott feltételek mellett ugyancsak biztosított az anyanyelvükön való művelődés joga, az anyanyelvűk használatához való joguk a hivatalos kapcsolatokban és joguk a nemzetiségi és etnikai kisebbségeket érintő ügyek megoldásában való részvételre. A kisebbségek szempontjából a Charta negatívuma, hogy hatályon kívül helyezte az 1968-as nemzetiségi alkotmánytörvényt, amely a kisebbségeket államalkotónak tekintette, és a kisebbségi, főleg a nyelvi emberi jogok szabályozását alapjában véve minden aspektusában „egyszerű” törvényi szabályozásnak vetette alá, ami a későbbiekben komoly feszültségekhez vezetett. Figyelemre méltó még a Charta 6. cikkének első bekezdése, amely kimondta, hogy „a törvényeket és egyéb jogi előírásokat legkésőbb 1991. december 31-ig összhangba kell hozni Az alapvető jogok és szabadságjogok chartájával. Ezzel a nappal hatályukat vesztik azok a rendelkezések, amelyek nincsenek összhangban Az alapvető jogok és szabadságjogok chartájával”. Jirí Boguszak cseh jogászprofesszor, a Charta egyik atyja az említett rendelkezéssel kapcsolatban rámutatott: „meglepő, hogy az idézett érvényes rendelkezést nem alkalmazták némely 1945-ös köztársasági elnöki dekrétum (melyek 1945. október 28-án voltak jóváhagyva mint törvények vagy alkotmánytörvények) érvényességéről folyó eljárásban, ehelyett ezek a dekrétumok »kihunytakénak vannak megjelölve”. Csehszlovákiában a rendszerváltás egyik meghatározó eleme a föderációt alkotó államok formális szétválása volt. Ez a kérdés, tehát a csehek és a szlovákok közötti viszony helyzete állandóan napirenden szerepelt, és rendezéséhez az 1992 júniusában megtartott parlamenti választások adták meg a végső lökést. A választások után kialakult helyzet azt mutatta, hogy az addigi államszövetség leküzdhetetlen akadályt jelent a további alkotmányos fejlődés előtt. A közvélemény döntő többsége azonban elutasította Csehszlovákia szétválásának a gondolatát, népszavazást követelt, amely legitim formát jelentett volna ennek az elképzelésnek az elfogadására vagy elutasítására. Ráadásul az akkor hatályos népszavazásról szóló törvény feltételezte népszavazás kiírását a szövetségi államforma problematikájának eldöntésére. Azt követően, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács 1992. július 17-én egyoldalúan deklarálta Szlovákia szuverenitását, s miután a köztársasági elnök lemondott, és helyébe a Szövetségi Gyűlés nem kívánt új államfőt választani, igen fontos szempont lett, hogy a szétválás kulturáltan valósuljon meg, nyugodt, „bársonyos” legyen, amit végül is nagyra értékelt a Jugoszlávia felbomlását kísérő háborúk miatt sérült világ. A választásokon győztes pártok között folyó „szétválási” tárgyalások eredményeként 1992. július 21-én politikai megegyezés született arról, hogy közösen törvényjavaslatot terjesztenek a Szövetségi Gyűlés elé a föderáció megszüntetéséről. Csehszlovákia de facto szétválásának folyamata gyakorlatilag visszafordíthatatlanná vált, ám ennek konzekvenciáit de iure is le kellett vonni. Ezen konzekvenciák alkotmányos alapjai teremtődtek meg 1992. november 13-án, amikor a Szövetségi Gyűlés alkotmánytörvényt fogadott el a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságjavainak a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti megosztásáról és ezeknek a javaknak a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság számára történő átadásáról. 1992. november 25-én minimális parlamenti többséggel elfogadták a Csehszlovákia megszűnéséről szóló alkotmánytörvényt, amely kimondta, hogy a törvény 1993. január 1-jén lép hatályba, s ezáltal Csehszlovákia, beleértve annak állami szerveit, a hadsereget, az állambiztonsági és az állami intézményeket is, 1992. december 31-én megszűnik létezni. A különleges
