Fakezas József - Hunčik Péter (szerk.): Magyarok Szlovákiában I. (1989-2004) Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig - Magyarok Szlovákiában 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Mészáros Lajos: (Cseh)szlovákia alkotmányos rendszere
(Cseh)Szlovákia alkotmányos rendszere 127 vi jogok korlátozását és a „hontalanság éveit”. A München előtti csehszlovák állam alkotmányjogi kontinuitásának koncepcióját komolyan megzavarta a nemzeti bizottságok rendszerének kialakításáról szóló dekrétum is. Szlovákia autonómiájáról nem fogadtak el alkotmánytörvényt úgy, mint a müncheni egyezmény után, ténylegesen azonban a szlovák nemzeti felkeléskor forradalmi úton keletkezett új hatalmi szerv, a Szlovák Nemzeti Tanács, majd később a Megbízottak Testületé lett az alkotmányosan le nem fektetett politikai autonómia képviselője. A Szlovák Nemzeti Tanács helyzetét politikailag a Kassai Kormányprogram szabályozta. Ebben a dokumentumban a Csehszlovák Köztársaságot már mint két egyenjogú nemzet, a csehek és a szlovákok nemzeti államaként határozták meg, tehát már elutasították a csehszlovakizmus elméletét. Az 1948-1960 közötti időszakot a korlátozott autonómia időszakának szokták nevezni. 1948 februárjában részben alkotmányos, de még inkább alkotmányellenes eszközökkel a kommunisták vették át a hatalmat. Megkezdődött a hamis parlamentarizmus időszaka egy párt vezetésével. Az 1960-as ún. Május 9-i Alkotmány Csehszlovákiát két egyenjogú szláv nemzet, a cseh és a szlovák nemzet egységes államaként határozta meg. Szlovákiában eszerint az államhatalom hordozói és végrehajtói a szlovák nemzeti szervek voltak — a Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testületé. A Szlovák Nemzeti Tanácsot hat évre választották az arányos rendszer alapján, de a Nemzeti Front egységes jelöltlistájával, melyben Szlovákia Kommunista Pártja vezető pozíciót töltött be. A Megbízottak Testületé az államhatalom és a végrehajtó hatalom szerve volt. Az új alkotmány szovjet mintára készült. A Nemzeti Frontba tömörülő pártok gyakorlatilag elveszítették szubjektivitásukat, politikai versengés nem létezhetett. Korlátozódott a tulajdonjog, az emberi jogoknak csak deklaratív jellege lett. Az alkotmánybíróság intézménye kikerült az alkotmányból. A szocialista alkotmány időszakában, 1960-1968 között megmaradt a kormány unitárius formája, de a szlovák autonómia szűkült, főleg a Megbízottak Testületének feloszlatása következtében. A kormányhatalom egész rendszere Csehszlovákia Kommunista Pártjának (CSKP) vezető szerepén alapult, Szlovákiában Szlovákia Kommunista Pártja (SZLKP) volt ilyen minőségben a CSKP területi szervezeti egysége. A kormányrendszer az előző parlamentáris rendszerről - amely formálisan megtartotta a hatalom hármas megosztását - átváltozott népgyülés útján való kormányzásra, ahol a parlamentáris típusú képviseleti szerv nemcsak a törvényhozás legmagasabb szerve volt, hanem minden hatalmat magában foglalt. A többi szerv (köztársasági elnök, kormány, ügyészség) nem a hatalom, hanem a munka megosztásán alapult, és végeredményben a legmagasabb képviseleti szervnek felelt munkájáért. Szlovákiában a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat még szorosabban összekapcsolták. A Szlovák Nemzeti Tanács az államhatalom és -igazgatás szerveként szerepelt Szlovákiában. A 100 tagú képviselőtestületnek imperatív mandátuma volt. A Szlovák Nemzeti Tanács jogkörébe tartozott a nemzeti vagy regionális jellegű törvényhozás, amelynek összhangban kellett lennie a csehszlovákiai törvényhozással. A szlovákiai alkotmányfejlődés szempontjából jelentős az 1968-as év, amikor politikai döntést hoztak az addig unitárius csehszlovák állam föderalizációjáról. Az 1968. évi 143. számú alkotmánytörvény első cikke szerint „a Csehszlovák Szocialista Köztársaság két egyenjogú testvéri nemzetnek, a csehnek és a szlováknak szövetségi állama”. A népgyülés formájú kormányzás ezután is megmaradt. A Szlovák Nemzeti Tanács továbbra is nemcsak törvényhozási szerv maradt, hanem egyben az államhatalom legfőbb szerve is. Tagjainak száma az 1968-as kooptálásokkal 150-re bővült. A Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége a kollektiv államfő szerepét is betöltötte, és a törvényhozói hatalmat helyettesítette törvényerejű rendeletek kiadásával abban az időben, amikor a parlament nem ülésezett. A szlovák kormányt mint végrehajtó szervet szintén a Szlovák Nemzeti Tanács Elnöksége nevezte ki. A kormány a Szlovák Nemzeti Ta-
