Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
189. (27.) 117. (255) Kilencszáztizenkettőnek utóján Bézörgettem édesanyám ablakján. Kçjjen fel hát, édesanyám, egy szóra, Hazajött a huszár fia, a katona! 190. (28.) Ezernyolcszázhatvanhatban, hajnalba, Ablakimban kivirétott egy rózsa. Rászállott egy bús gerlice pihegve, Ablakimon béhangzott a nyögése. Huszár vagyok, kardot adtak kezembe, Hogy mártsam be az ellenség vérébe! Majd tudom én, kibe kell azt mártani, Magyar gyerek nem szokott reterálni.82 191. (29.) Buda mellett egy temető, Felszentelte a Teremtő Honvéd vérrel! Sűrű könnyel imádkozz, Ha arra mégy el, Éljen a magyar! Asztalos, csinálj koporsót, Egy egész nemzetnek valót! írd rá eztet, Ej, haj, sej betűvel: Itt nyugszik egy magyar nemzet, De felkel! Itt nyugosznak boldogságban, Emlékök a harci babér! Mely minden kincsnél többet ér, Éljen a nemzet! 118. (256) 118. (256) 82 reterál: visszavonul, meghátrál 90
