Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
141. (81.) 101. (239) Temetőbe van egy új sír, rajta virág, koszorú; Mellette egy barna kisjány, jaj de nagyon szomorú. Ne sírj, ne sírj barna kisjány, törüld le a könnyeidet, Úgyis tudod, hogy megholtnak feltámadni, újra élni nem lehet! Zúg a vihar, ordít a szél, szétűzi a felleget,70 De még nagyobb bánat nyomja az én árva szívemet! Seperje el ez a vihar, seperje el e világot örökre, Úgyis minden reménységem, boldogságom régen el van temetve! 142. (82.) 101. (239) Azér’, hogy én szegény legény vagyok, Kilenc kisjány szeretője vagyok. A tizedik most fekszik meghalva, Viola szín gyászos koporsóba. Azér’ hogy én csalfa kisjány vagyok, Kilenc legény szeretője vagyok. A tizedik el van tőlem zárva, Az újhelyi baka kaszárnyába. 143. (83.) Megy a gőzös lefele, Bodros füstje felfele, felfele! Benne ül egy regruta, Ki van a szeme sírva, Sírva néz a vasútra! Hull a könnye mint a zápor a vasútra, Isten hozzád kisangyalom utójára! Arra kérlek tégedet, Ne felejtsd a nevemet, Hogyha igazán szeretsz! 101. (239) 70 Kétszer szerepel a második versszak a gyűjteményben, lásd 131. Azonos sorkezdetű, de más szövegű változat a 335. 78
