Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
A kis leány letërgyepelt előtte, Sírva kérte az ibolyás erdőbe: Jajj, Gyulácskám, ne ölj te meg engemet, Sohase lesz más szeretőm énnékem! Gonosz gyilkos nem hallgatott szavára, Földhöz vágta, rátaposott nyakára. Kezét-lábát össze-vissza vagdalta, És fejét egy nagy karóra felhúzta. Sír az anya, kesereg a lányáér, Siratják őt mind, akik csak ismerték. Zúg a zápor, ordít a szél szüntelen, Én Istenem, milyen is a szerelem! De a tettet a csendőrök megtudták, Gonosz gyilkost össze-vissza vasalták. Sír a Gyula, siratja a rossz tettét, Miér’ adta az ördögnek a lelkét! 43. (2.) Egy régibb töredék: 53. (191) Este van, este van, hatra jár az óra, Minden eladó jány siet a fonóba. Szegény Szűcs Máris is odaindult vóna, Ha az ég felette be nem burult vóna. Beburult, beburult, be is esteledett, Ezen az ő szíve el is keseredett. Gyere, édes rózsám, vígy haza engemet, Mert a fonókapun többé be nem lépek. Istenem, istenem, ugyan mi lelt engem? Meghőtt mán Szűcs Máris, húzzák rá a fődet, Húzzák rá, húzzák rá, írják a fejfára, Hogy minden szűz leány vigyázzon magára! 44. (3.) Hajdú Sándor vagyok, Záhonyba' születtem, Tiszának vizénél Fel is nevekedtem. Én azt elismerem, Hogy nagyot vétettem, Apámat, anyámat Egyszerre megöltem! 54.(192) 50
