Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1913-as gyűjtés
Ha pedig valahol nem engedik meg a kántálást, oda visszamennek, és ezt éneklik: Új esztendőbe’, bújj a kemencébe, Szedd ki a máiét! Ha nem adói belőle, szurűjj a kemencébe! III. Húsvéti öntözködő versek 25. (163) Húsvétkor nagyon divatos az öntözködés. A bácsik elmennek a komámaszszonyt meglocsolni egy kis friss vízzel; a legények pedig a lányokat üdítik fel egy pár csupor vízzel. Azután behívják őket az „elsőházba” (így hívják az utca felé néző szobát, ahová a vendéget vezetik, és ezért szebben van bútorozva, mint a „hátsóház”), és megkínálják őket „szentelttel”. (Húsvét első napján szokás a templom udvarán „sódart" [=sonka], kolbászt, „sárgatúrót”, tormát és kalácsot szenteltetni. A szentelt kalács neve: „pászka”. Ezeket hívják egy szóval szenteltnek.) Közbe-közbe a borról sem feledkeznek meg, majd legvégül a lány egy szép „hímest” ad a legénynek. („Hímes” = festett tojás.) A legények, sőt a suhancok is csak " 9 órakor kezdik az öntözködést, a gyermekek azonban már sokszor 6 óra előtt elárasztják a lányos házat, és egészen a templomba menetelig folytatják. Ők nem is locsolkodnak legtöbbször, hanem inkább öntözködő verseket mondanak el szavalatszerűen. Ilyen versek: 10. (1.) 26. (164) Föltámadt Krisztus A húsvéti ünnepre, Dicső koronája Fénylik a fejébe! Eljöttem e háznak Megtisztelésére, Ha kegyelmeteknek Terhére nem esne! Váltsák meg lányokat, Kérem szeretettel, Hagy öntsem meg fejét Egy kis rózsavízzel! 35
