Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1914-es gyűjtés
Most bejön a második pásztor is és mondja: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mit óhajtol, juhász pajtás? Jól tudod, hogy a nyájat egy kis csapás érte: a farkas a juhokat szétzavarta, az öreg buzgatóját elvette, azért mondjunk egy szép pásztori éneket! Mindnyájan: Óh, gyönyörűségesen, Él vata, él vala, él frissen. Él a juhász a mezőben, Legelvén nyáj az erdőben. Mán pajtásim sétáljunk, Az akolnái megálljunk. Királyunk koronáját, Nem kívánom pálcáját, Jobb lesz pásztori botoddal, Királyunk birodalmával, A hegyek fúvásira, A vizek forrásira. Az egyik angyal: Nem úgy, nem úgy kedves juhász pajtás, hanem álljunk félre, mert mindjárt bejön az öreg! A másik angyal: Jöjjön be kend, öreg, jó tűz van idebenn! Hideg már a pitvar kucorogni benne! Az öreg a pitvarból botcsörtetve bejön és mondja: Öreg bacsu, itt vagyok, Rettenetes hírt mondok. Mert a hegyek lánggal égnek, Az angyalok rettegnek. Tik csak itt bent esztek, isztok, dorbézoltok? Az én borzos szakállamról nem is gondolkoztok! Ha megrázom ezt a hetvenhét éves körtefa pálcámat, Megszabom az ingetek gallérját! Az egyik pásztor: Mink se nem iszunk, se nem eszünk; kendnél a pincekócs! Igyék kend, egyék kend, hanem pedig feküdjék le kend a Jézuska nevében! Az öreg lefekszik és mondja: Lefekszek a Jézuska nevében. Most pedig mindnyájan énekelnek: Juhászim, pajtásim ti elaludtatok, A mezei nyájat mind énrám hagytátok! Egyik pásztor rácsap az öregre és mondja: Hadd csapjunk jót rajta. Csapó fát alája! És az öreg alá dugja a botot. Mire az öreg feleli: Kell az ördög fia alá. - és főikéi. Angyal: Vessen, öreg, keresztet! Öreg: Leverjem a recetet? Angyal: Nem úgy, nem, hanem vessen kend keresztet! 177
