Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1914-es gyűjtés
380. (101.) 38. Ennek a hordónak nem forog a csapja, Ennek a kisjánynak nem vagyok babája. Tulipános keszkendőjét visszaadom néki, Ötöt is, hatot is ad nekem a régi. 381. (102.) 38. Ha csakugyan meg kell annak lenni, Hogy Tárkányból nékem ki kell menni, Ki is megyek, ki is van vágyásom, A faluba nincs megmaradásom! 382. (103.) 38. Ennek a kisjánynak dombon van a háza, Aranyos diófa van az udvarába. Aranyos diófa kerek a levele, Mért nincs minden barna jánynak igaz szeretője! 383. (104.) 39. Ágas-bugas a diófa teteje, Csak egy kisjány nevekedik kedvemre. Még az anyja gyenge karján hordozta, Mán akkor is nékem ajándékozta. Kék szivárvány öleli át az eget, Kis angyalom, ha arra gyössz, jelenj meg! Megismered aranyvesszős tanyámat, Ágas-bugas aranyos diófámat. Mandulafa Tisza partján virágzik, Mandulája vízbe hullik, elázik. Elázik a mandula a Tiszába, Szerethetsz mán szőkét, barnát, hiába! 384. (105.) 39. Nagytárkányon végig kéne menni, De egy legény csúffá akar tenni. Híjjá elő sógorát, rokonját, Feltűröm a cifra ingem ujját! 144
