Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1914-es gyűjtés
318. (39.) 19. Szépen legel a kisasszony gulyája, A kisasszony maga sétál utána. Még mesziről kiâ’tja a gulyásnak: Szívem gulyás, terísd le a subádat! Nem terítem én itt le a subámat, Itt a vetés, behajtják a gulyámat! Mán te árrá, szívem, gulyás ne gondöjj! Majd kivá’tja édesanyám, ha mondom! Jányom, jányom, jányomnak se mondalak, Ha én téged gulyáshő odaadlak. Nem bánom én, édesanyám, tagadj meg, Az én szívem a gulyásér’ hasad meg! 319. (41.) 19. Kiskertembe kinyíllott a tulipán, Odajárok minden szombat délután. De nem azér a kis csomó virágér, Hanem azér a kis barna leányér! 320. (42.) 20. Búsan, búsan szól a harang, temetnek, Gyászos jányok kék koporsót emelnek. Az van írva a koporsó ódalán, Itt nyugszik egy boldogtalan kisleány! Azt írták rá, boldogtalan kisleány, Pedig ő csak most boldog mán igazán. Mélyen a főd alá fogják temetni, Ahol többet mán nem lehet szenyvedni! 321. (43.) 20. Az én rózsám szeme, szája, Többet ér, mint a fajtája. A fajtája fekete gyász, De ő maga arany kalász. 131
