Lázár Péter (szerk.): Nagytárkány. II. Nagytárkányi népköltési gyűjtemény (1913-1914) - Lokális és regionális monográfiák 8. (Somorja-Komárom, 2017)
Az 1914-es gyűjtés
Azt súgja a fülembe egy kismadár, El kell felejteni, nem szabad szeretni, Szívemnek gyöngyvirága! 299. (20.) 13. Nem átkozlak babám, nem szokásom, Csak a mosdóvized vérré vájjon! Türűlköző kendőd lángot hányjon, Az én szívem te utánnad sose fájjon! 300. (21.) 13. Nem jó csillag vôňa mán énbelőlem, Nem igazán ragyognék én az égen. Akármilyen magos is a mennyország, Onnan is lejönnék, rózsám, tehozzád! 301. (22.) 14. Megástam a síromat jó előre, Kimegyek a sírhalom tetejére. Majd meglátom, ki fog engem siratni, Sírhalmomra rozmaringot ültetni. 302. (23.) 14. A tárkányi halastó, halastó, Beleestem lovastól, lovastól. Hát mán éngem ki hoz ki, ki húz ki? Csárdás kisjány próbálja, de nem bír ki! 303. (24.) 14. Ha kimegyek a tárkányi rózsás kis temetőbe, Ráborulok a szeretőm fekete keresztjére. Arra megy az édesanyám, kérdi, mi bajod? Itt nyugszik az én szeretőm, érte meghalok! 127
