Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
érkező katonaság verte le a lázadást, 61 személyt vittek a megyei börtönbe.375 376 Egy század katonaság még hetekig maradt a városban, hogy „a... hamuiba szunnyadozó lázzadás” lángra lobbanását megakadályozza.376 A jobbágyfelszabadítás után, mivel nem született egyezség az egykori földesúr és a volt jobbágyok között, 1857. május 19-én Scitovszky János377 érsek mint felperes fordul a Királyi Úrbéri Törvényszékhez ,,a' határ rendezése, a maradék földeknek a voit úrbéresek általi megváltása, nem különben a mező városnál berben lévő ‘s uradalmi tulajdont tárgyazó kissebb királyi haszonvételek vissza vétele” ügyében.378 A per az úrbéres közösség és az érsekség között a gútai határnak úrbéri úton való rendezése, a legelő-elkülönítés, a maradványföldek felszámítása és ezek megváltása körül évtizedekig folyt, 1892-ben a per kiterjedt a határ tagosításának kérdésére is.379 A határ tagosítására, vagyis a szétszórt, sok apró darabból álló birtokok összevonására, mikor mindenki egy tagban kapja meg a földjét, már korábban is voltak kísérletek, de ezek mindig kudarccal végződtek a lakosság dühödt ellenállása miatt. 1859-ben katonaságot kellett kirendelni a lázongó lakosság megfékezésére, és egy szuronytámadásban ketten megsebesültek, 32 személyt elfogtak.380 1861-ben a lakosok az uradalomtól elfoglalták a kisebb királyi haszonvételeket, továbbá a nádlást és az erdőt. A feldühödött tömeg a kirendelt katonaságnak és csendőrségnek is ellenszegült, az uradalmi kocsmát fegyveres erővel kellett visszafoglalni, többeket haditörvényszék elé állítottak és bebörtönöztek.381 A birtokrendezési kísérletek is rendre erőszakba fulladtak. „Komárom megyei Gutta mezővárosban a birtokrendezés és legelőelkülönözés miatt már hosszabb idő óta folynak a viszálykodások. A békés kísérletek sikertelenek maradnak, 600 emberből álló katonai erő vonult a városba. Midőn ennek fedezete alatt a mérnök leütötte zászlaját, ordítva rohanta meg és törte ki azt a feldühödött nép, úgy hogy a katonaságnak tettleg kellett fellépnie.”382 A lakosság újból követelte, hogy a már korábban bíróságilag az érsekségnek ítélt Bálványszakállas puszta részeit, Stagnócát és Csörgőt, a jobbágyoknak juttassák. Ezek a területek az 1850-es, 60-as években még bérben voltak a városnál. Az érsekség 1864-ben megpróbálta saját kezelésbe venni a bérben lévő területeket, a gútaiak ezt megakadályozták és évekig tovább használták, valamint a bér fizetését is megtagadták az 1866-1867 évekre az érsekség részére. Ezért egy újabb külön per kezdődött az érsekség és a város között, amely 1873-ban ért véget az egykori földesúr javára hozott bírósági döntéssel.383 A gútaiak azonban soha nem fogadták el ezt a döntést sem, még évtizedekkel később is a lakosság egységesen sérelmesnek tartotta a döntést, és valóságos legendák keringtek a város egykori kiváltságairól és a pusztákról, azok elvesztéséről. Az egyik érseki uradalmi hivatalnok írta 1873-375 EPL Úriszéki iratok és jegyzőkönyvek 1801-1848. 70. doboz Váczy Imre tiszttartó jelentése. 376 Uo. 377 Scitovszky János (1785-1866) főpap, 1849 és 1866 között esztergomi érsek. 378 GPHL Scitovszky beadványának negyed példánya. 379 A komáromi királyi törvényszék 8450/1904 sz. végzése. Komáromi Járási Levéltár, fond Jegyzői Hivatal Guta. 380 Sashegyi Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849-1867. Budapest, 1959, 235-237 p. 381 Uo. 389-392. p. 382 Pesti Hírnök 1862. október 23. Idézi Sándor Pál (szerk.): Parasztságunk a Habsburg önkényuralom korszakában 1849-1867. Budapest, 1951, 160. p. 383 EPL GUI. Úrbéri perbeli értesítések. Kivonat! értesítés 1873-ból 93
