Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
lyásolták a vidék fejlődését. Az úrbérrendezés jelentős részét a szabadságharcot követő ellenforradalom időszakában hajtották végre. 1853-ban adták ki a császári úrbéri pátenst, amely ezt a folyamatot felgyorsította.360 Alsószeliben az úrbérrendezés 1857-ben kezdődött meg. Nem kevesebbről volt itt szó, mint arról, hogy elkülönítsék egymástól gróf Pálffy János egykori földesúr és a parasztok földjeit, meghatározzák, hogy egy-egy volt jobbágy vagy zsellér mennyi földnek válik a tulajdonosává, ezt a földet hány darabban és hol kapja meg, vagyis a tagosítást hogyan hajtják végre. Az évekig elhúzódó egyezkedést több jegyzőkönyv örökíti meg.361 A határ egymástól különálló, felső és alsó részre osztottsága kezdettől fogva problémát okozott, amelyet figyelembe kellett venni az egyezség során. „Minthogy az Alsó-Széli határ más helységek határai által elválasztatott két külön, egymástól majd két mértföldnyi távolságra eső részekbül áll: abban egyeztek meg a felek egymás közt, hogy mint a volt Földesuraság mint a többi birtokosok részére ugyanazon mennyiségű birtok hasittassék ki mindegyik határban a mennyit eddig a két külön határban bírtak - és mivel a határnak mindkét részében vannak legelők a volt Jobbágyok legelőbéli illetőssége mindkét határban adassék ki.’362 A jobbágyok 118 1/2 telket bírtak, a 78 zsellér rendelkezett 9 6/8 telekkel, továbbá a helybeli lelkész, tanítók és a jegyző birtokaival együtt 130 6/8 jobbágytelek volt ekkor Alsószelin. Egy telek után hét és fél magyar hold (1 magyar hold = 1200 négyszögöl) legelőt kaptak, ez összesen 980 5/8 holdat tett ki. Ez „a legelő fog az Urasági legelőtől elkülönözve kihasitatni, melly mennyiség a volt Jobbágyok és Zsellérek részére a két külön határban akép lesz kiadandó, hogy minden sessió utáni 1 1/2 hold legelőből a felső határban 5. hold az alsóban pedig 2 1/2 hold hasittassék ki... Az Uraság felső határbeli birtokát illetőleg abban történt a megállapodás, hogy a felső határbeli öszves urasági birtok az uraság részére maradó legelőt is ide értve az uraság majorja előtt és környékén egy tagban... hassítassék ki... Az uraság alsó határbeli öszves birtoka az alsó határbeli urasági legelővel együtt egy tagban fog kihasíttatni...”363 A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy az alsóhatári részen az akioknál a földesúr italmérést tartott fenn. Ebből arra lehet következtetni, hogy bizonyos időszakokban az akloknál nagyobb számú ember tartózkodott. „Az Alsóhatárban az aklokköztl utcza térségen az Uraság által gyakorolt italmérés további gyakorlatára az eddig használt Félszerhelyet az uraság magának fentartja.”364 365 Az irtásföldekkel kapcsolatban, amelyek mintegy 30 holdat tettek ki, olyan egyezség született, hogy a jelenlegi használóik holdanként 80 forintért megveszik. A föld árát három év alatt kellett kifizetniük, de a gazdák 1857. szeptember 29-től már a birtokuknak tekinthették azokat.355 A legnehezebb kérdést az úrbéri földeken kívül használt ún. maradvány- vagy remanentiális földek kérdése jelentette. Ezek nagyságának meghatározása jelentette az első lépést. Egy jobbágytelekhez úrbéres földként a volt jobbágyok megkaptak 1 hold belső tel360 A kérdésről bővebben I. Für Lajos: Jobbágyföld - parasztföld. In A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Budapest, 1972, 33-153. 361 Pozsonyi Állami Levéltár, fond ŽB I. 106. doboz 362 Uo. 48. p. 363 Uo. 48-49. p. 364 Uo. 49. p. 365 Uo. 51-53. p. 90
