Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)

Bevezetés

Bevezetés

A kisalföldi megosztott települések kérdésére Hofer Tamás 1960-ban megjelent tanulmánya hívta föl a figyelmet.1 Elsősorban a katonai felmérések térképlapjai és az 1956-ban Negyeden végzett helyszíni kutatása alapján bemutatta a Vág mentén fekvő Negyed község megosztott települését, a folyó túlpartján épített istállókat, helyi elnevezés szerint aktokat. Dolgozatában élénk képet festett a 19. század végén, 20. század elején itt folyt életről, valamint az akiok szerepéről a gazdálkodásban. Említést tesz arról, hogy a 18. század nyolcvanas éveiben készült első katonai felmérés térképlapjain szálláscsoportok fedezhetők fel a környéken Gúta, Naszvad, Martos, Apácaszakállas határában is. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a Nagy-Duna mentén, a Szigetközben több község a folyó túlpartján fekvő csallóközi település (pl. Vajka) egykori szállásaiból alakult önálló faluvá. Azzal a megállapítással zárja tanulmányát, hogy „Negyedet s a Duna menti falukat egyelőre csak kérdőjelekkel illeszthetjük a magyar kertes, megosztott települések elterjedésének térképére. Megbízható válaszhoz gondos helyi tanulmányok s a néprajzi kutatómódszer pontosabb kidolgozása szükséges... A kisalföldi példák pedig - kiegészítő gyűjtések, történeti vizsgálatok után - fontos bizonyságok lehetnek a kertes településmód általános magyar jellege s múltja kérdésében.”2

A Hofer Tamás által fontosnak tartott terepmunka és a Kisalföldnek a szálláskertes települések térképére való beillesztése csak részben történt meg. Erre utal, hogy az egyik újabb, összefoglaló igénnyel készült településnéprajzi munka3 csupán érintőlegesen foglalkozik a Kisalfölddel, és elsősorban Hofer idézett tanulmányára hivatkozik. Mint megosztott települést két községet említ a vidékről, Negyedet és Vajkát.

A Kisalföld északi területein a múlt században Hofer rövid negyedi látogatását megelőzően és az után is végeztek néprajzi kutatásokat, elsősorban Gútán, Martoson és Negyeden.4 A Nagy-Duna mentén, a Csallóközben elhelyezkedő falvak folyón túli szállása1 Hofer Tamás: A magyar kertes települések elterjedésének és típusainak kérdéséhez. In Művelődés és Hagyomány. Debrecen, 1960, 331-349. p.

2 Hofer: i. m. 340-344. p.

3 Bárth János: Szállások, falvak, városok. A magyarság települési hagyománya. Kalocsa, 1996.

4 A 20. század elején Bátky Zsigmond végzett gyűjtést, készített fényképsorozatot a környék falvairól, amely a budapesti Néprajzi Múzeum Fotótárában található. (A jegyzetekben NM F rövidítéssel jelzem a lelőhelyet.) Sajnos csupán két kisebb, inkább történeti, levéltári adatokra támaszkodó közleménye jelent meg a vidék településtörténetéről, településföldrajzáról: Bátky Zsigmond: Néhány vonás Csallóköz település-földrajzához. Földrajzi Közlemények 46, 1918, 327-341. p. Bátky Zsigmond: Néhány vonás Komáromegye településtörténetéhez. Föld és Ember, 1923, 49-65. p. Fél Edit Martoson a harmincas évek végétől több ízben, Gútán a negyvenes évek elején egy alkalommal végzett gyűjtést. A gútai gyűjtése nem került publikálásra, a martosi kutatása nyomán több dolgozata született. Ezek közül a fontosabbak: Fél Edit: A társaságban végzett munkák Martoson. Néprajzi Értesítő, 1940, 361-381. p. Fél Edit: A női ruházkodás Martoson. Néprajzi Értesítő, 1942, 93-140, p. és Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson. Kisalföldi Közlemények, I. 2. Budapest, 1944. A teljes kisalföldi kéziratos gyűjtése megtalálható az MTA Kézirattárában, jelzete Ms 2097/1-30. (A továbbiakban Fél Edit gyűjtését FE gy. rövidítéssel jelzem a jegyzetekben.) Fél Edit Gútán és Martoson készült fotói szintén a Néprajzi Múzeum Fotótárában találhatók, gyűjtésének egy része a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában is kutatható. Rendkívül részletes, rendszeres gyűjtőmunkát végzett Martoson és környékén Vargha László. Évről-évre visszatérve, egy szűkebb falucsoport építkezésének alapos monográfiájához gyűjtött össze teljes anyagot. Kisebb rész7