Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
a zöldségtermesztés jelentőségéről tanúskodik Negyeden. A község pecsétjében már a 17. század második felétől a káposzta és a káposztavirág szerepelt, és ez volt a község szimbóluma évszázadokon keresztül. A települések népessége és gazdálkodása a 18. században Luigi Marsigli, aki a török kiűzésének idején, a 17. század végén, a 18. század elején mint császári tiszt járta be Magyarországot, eléggé barátságtalan képet fest az elvadult tájékról. Csallóközt és Szigetközt 1726-ban kiadott művében így írja le: „...az egyik nagyobb, a másik kisebb; úgyszólván kelepcének vagy holmi labirintusnak a szigetei ezek; csaknem teljesen mocsarak borítják, melyek között könnyű eltévedni, mert míg az ember a helyes utat keresi, körös-körül a víz fogságában találja magát, és csak élete kockáztatása árán tud kivergődni belőle. Áradáskor szinte teljesen víz alá kerülnek. Amit előre látván - különösen a mélyebb területek lakói - általában magasabbra települt falvakba költöznek, hogy az árvíz veszedelmeitől bizton legyenek.”193 A török kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc lezárulása után, a korábbi évszázadokhoz viszonyítva, megváltozott településhálózatot, részben megváltozott birtokviszonyokat és megritkult népességet találunk vidékünkön. A korábbi népes települések pusztává válása elsősorban a Komárom és Érsekújvár közötti sávot, a Vág-Duna mindkét partját érintette. Itt Anyalát, Bálványszakállast, Szovátot, Keszegfalvát és Kávát lehet kiemelni, Naszvad lakossága szintén nagyon megfogyatkozott. A háborús dúlások következtében a csallóközi részen is eltűnt és más községek határába olvadt néhány falu, pl. Kistany és Pusztaócsa Nemesócsa határába. Az esztergomi érsekség a török kivonulása után is megtartotta, illetve visszakapta birtokait,194 195 a Komárom megyei csallóközi jobbágyfalvak nagy részét a Zichycsalád szerezte meg.196 Számos új birtokos is megjelent a vidéken. Továbbra is megmaradt több falu kuriális, nemesi jellege, ezek ebből az okból nagyrészt kimaradtak a kor adóöszszeírásaiból. Az elpusztult községeket pusztának (praedium) nevezik ebben az időben, a lakott helységek községek voltak, egyedül Gúta szerepel továbbra is kiváltságos mezővárosként.196 A mezőváros rendelkezett önkormányzattal, amelynek az élén a bíró állt, akinek személyére az érsekség tett javaslatot. A három javasolt személy közül az uradalmi tiszttartó jelenlétében választotta meg város népe a bírót, valamint a belső és külső tanács tagjait. Ezek általában a város vagyonosabb rétegéből kerültek ki. A város vezetésének jogkörei belső igazgatási, alapfokú bíráskodási, munkaszervezési és a paraszti gazdálkodás rendjének szervezésével kapcsolatos ügyekre terjedtek ki. Szabályozták a határhasználat és az állattartás rendjét, városi alkalmazottakat fogadtak. Közmunkákat szerveztek, kivetették és beszedték, majd továbbították a földesúrnak járó cenzust. Az érsek többi falvaiban is az érsekség által jelölt három személy közül választották ki a helyi bírót.197 193 Luígi Ferdinando Marsigli: m. 378. p. 194 Dóka Klára: Az esztergomi érsekség birtokai (1726-1895). Levéltári Közlemények. 1995. 93-119. p. 195 A Mária Terézia féle úrbérrendezés idején (1767-1774) Várbogya, Ekecs, Megyercs és Nagytany volt a Zichy család birtokában. Apácaszakállas a pozsonyi klarisszák faluja. Felhő (szerk): i. m. 196 111. Károly magyar király 1725-ben megerősíti Gúta mezőváros kiváltságait. Az királyi adománylevél másolata megtalálható MÓL UetC 224 n25 (c). 197 A bíróválasztásokkal kapcsolatos iratok: EPL Úriszéki iratok és jegyzőkönyvek. 47
