Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
Rendelkezésre áll még egy név szerinti összeírás az érseki falvakról a két török defter közötti, viszonylag békésebb időből, 1587-ből.183 Az érsek megbízottjai a jelenlévő férfiak nevén kívül minden falu esetében feltüntették a „deserta”, az elszökött lakosok számát is. Ebből az tűnik ki, hogy ekkor Guta magasan a legnagyobb népességű falu, ahol 135 jobbágyot, 6 házas zsellért és 2 házatlan zsellért találtak, továbbá a szökött jobbágyok számát 70-re becsülik. Naszvadon 37 jobbágy mellett 1 házas és 12 házatlan zsellér volt, deserta 59 fő. Bálványszakállason 22 jobbágy, 8 házas és 1 házatlan zsellér élt, az elszököttek száma 5 fő. Martoson nagy a pusztítás, hiszen az elszököttek száma (21) nagyobb, mint a faluban talált 11 jobbágy és 5 házas zsellér száma összesen. Anyalán is alig voltak többen a faluban (7 jobbágy, 4 házas és 1 házatlan zsellér), mint az elköltözöttek (7 fő). Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy nagy volt a mozgás a hódolt területeken, és nagy számban szöktek a lakosok a potyázó törökök, fosztogató katonaság elől időlegesen más falukba. Ez is arra int, hogy a török adóösszeírásokat óvatosan kell kezelni, ezek csak a jegyzékek elkészítésének időpontjában fennálló állapotot rögzítették. A törökök által feljegyzettnél, elsősorban Gúta esetében, jóval nagyobb népességgel kell számolnunk. Érsekújvár eleste után, 1664-ben a császáriak Gutánál a Kis-Duna és a Vág közötti félszigeten négyszögletű földvárat építenek Jozef Priami tervei alapján,184 amelyet a helybeliek ma csak Békavárnak hívnak. Erre az időszakra esik Nagygúta pusztulása, illetve az egész lakosság átköltözése a csallóközi részre, Kisgútára, amelyet ezek után már csak Gútának neveznek. Edward Brown angol utazó 1669-ben járt a gútai várban és környékén. így írja le élményeit: „A Csallóköz partján azon helyig haladtam, hol a Vág a Dunába ömlik. Először is a legutóbbi háború óta épített és igen jól megerősített Gutta városát értük el. Ez a Duna, Vág és Dudvág (Swartz) összefolyásánál, posványos helyen fekszik és Érsekújvártól csak egy mérföldnyire van... A vár helyőrsége csupán 130 emberből állott, Fruhwurdt Mátyás parancsnoksága alatt.“ A gútai templom tornyából Brown megfigyelhette a törökök által megszállt Érsekújvárt, a basa házát, amelyet az érseki palotából alakítottak ki, és a város közepén álló mecsetet. Érdekes az a megfigyelése, miszerint: „Ezen országban a csolnakokat egyetlen darab fából készítik és ezzel a legnagyobb folyókon is át mernek evezni." Brown az útját Farkasdon keresztül folytatja Sellyére, és azt látta, hogy „A tatárok a legutóbbi háború alkalmával, mindent fölperzseltek és elpusztítottak, úgy hogy az egész környék még ma is kihaltnak látszik.”185 Érsekújvár megszállása után több falu is elpusztult a környéken. 1669-ben az elpusztult falvak között említik Bálványszakállast, Keszegfalvát, Vízvárt, Szovátot és Anyalát. Ezek közül Keszegfalva kivételével nem támadt fel egy sem. A mai napig puszták, uradalmi majorságok, tanyák találhatók az egykori virágzó települések területén. A majd másfélszáz évig tartó török uralom tisztán katonai megszállás jelleggel bírt, török polgári egyének a hódolt területen, a várak kivételével, sohasem laktak, a török földesurak is Székesfehérvárott és Esztergomban szolgáló szpáhik voltak. A lakosság életét a szinte állandó harcokon kívül a reformáció terjedése és az ellenreformáció gyakran erőszakos intézkedései befolyásolták a legnagyobb mértékben. A területen a reformáció a Komáromban szolgáló német katonákkal jelent meg először, 1527-183 MÓL UetC 45 n29. 184 Kopčan-Krajčovičová: i. m. 135-136. p. Néhány földhányás még ma is látható az egykori földvárból. 185 Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten 1054-1717. Budapest, 1891, 392-393. p. 45
