Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Táj és népesség
lésre legalkalmasabbak területek. „Róka Domb, ménes akoli Domb árvizes időben csak ezen dombok vannak szárazon” (Lak, Pesty). Hegy elnevezés egy alkalommal fordul elő Pesty gyűjteményében Ekel határában. Leírása egyértelműen utal emelkedett, dombos voltára. A hegy, a leírás szerint homokos domb, szőlőtelepítésre is alkalmas volt.89 A földrajzi nevekkel kapcsolatban meg kell említeni azokat, amelyek az egykor oly élénk vízi életre, vízi közlekedésre, halászatra utalnak. A mai, mezőgazdasági művelés alatt álló területet látva nehéz elhinni, hogy valaha hajók közlekedtek a települések között, sőt vízimalmokat is hajtottak az erek. A helynevek azonban sokáig őrizték ennek a letűnt világnak az emlékét. „Hajóút hát jelenleg szántóföldek hajdan míg a' Vág vize töltésekkel körülvéve nem volt az áradáskor gyakran ere jártak a’ kisebb hajók” (Apácaszakállas, Pesty).90 A hajózásra utaló helynevek Gúta határában a Bárka és a Bókony is. Ez utóbbi hajóbordát jelent. Az nemesócsai határban a II. katonai felmérés szerint Malom Árok helynév található. Néhol az egykor oly fontos halfogó helyek, épített halmegállító szerkezetek nevét is megőrizték a földrajzi nevek. Ilyenek a Rekeszeleje és a Sebes vejész (Megyercs, Pesty), valamint Gúta határában a Jegenye Veisz (1833-1835- ös térkép). A helynevekkel kapcsolatban végezetül a témánkhoz kapcsolódó Akol, Akolhely és hasonló, akol előtagú elnevezésekről kell szólni, amelyek sok község határában előfordulnak Pesty gyűjteményében. Ezek esetében azonban nem egyértelmű, hogy az egyes esetekben a paraszti gazdálkodáshoz kapcsolódó állatteleltető szállásokról kapták-e a nevüket, vagy a községi, uradalmi csordák egybetartására szolgáló építményekről.91 A települések kialakulása és történetük 1526-ig A Dunától délre eső terület az 1. század kezdetétől a római Pannónia része volt, a Duna partján a limes érődéi sorakoztak, amelyek az északi, vízjárta partvidéken lakó germán törzsektől védték a birodalmat. A népvándorlás időszakában kicserélődött a lakosság, az avar birodalom fennállása idején a területen az avarok mellett szlávok, ogur-bolgárok és germán töredékek is laktak. Az avar uralom megszűnése után (803) a Dunától délre eső terület a honfoglalásig frank, az északi rész morva uralom alá került. A magyarok 900-ban vették birtokba Pannóniát és a túlparton fekvő morva részeket.92 A 9. század végén a Dunától északra eső mocsaras, vízjárta terület nagy része lakatlan volt, bár feltételezhetően bizonyos szláv és germán néptöredékek tovább élhettek. 89 ,, ...az úgy nevezett hármas hegyek, melyek három dombotskából állanak, 's mivel homokosok kettéje már szőllővel van beültetve - egyik egyik - úgy nevezett hegy, 1 % holdnyi - 'sa lapos részeknél mintegy 3. öllel emelkedettebb." 90 Gútai adatközlőim is említették, az öregektől hallották, hogy egykor a Császta-éren is sószállító hajók jártak. Több adat van arról, hogy kútásás vagy árokásás közben hajómaradványokra bukkantak a környéken. „Megjegyzendő még az is, hogy a Csalóközön keresztül lefolyó ereknek medrei hajdan sokkal mélyebbek voltak, mint jelenleg, mivel az úgynevezett Dorostya ere közepében ásás közben 4. láb mélységbe hajó fenék darabokat találtak több helyen...” (Ekel, Pesty). 91 „Akolhely nevét régebben a'rajta lévő sok ménesakolrol nyerte.” (Apácaszakállas, Pesty) „Szőgyésakta szántóföld egyrésze vizenyős lapály többi emelkedett." (Ekecs, Pesty) „Átsikó melly Áts István akóhelyéről neveztetett - Átsikónak." (Ekel, Pesty) „Bot akla, (...) Sereg akol, (...) Rácz akta..." (Gúta, Pesty) „akolhely” (Turiszakállas, Pesty) stb, 92 Györffy: i. m. 389-381. p. 26
