Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)

Aklok, szállások, tanyák

mékek és a szolgáltatások minősége egyre csökkent, a technikai és technológiai fejlődés rendkívül kismértékű volt. A párton belül kialakult reformszárny igyekezett teret nyerni a dogmatikusokkal szemben. További feszültségeket okozott az ország államjogi elrendezé­sének megoldatlansága, a csehek és szlovákok közötti viszony rendezetlensége. Felszínre kerültek a nemzetiségi problémák is. A folyamat 1968-ban csúcsosodott ki Alexander Dubček első titkárrá választása után. Az új pártvezetés hamarosan két tűz közé került. Az egyik oldalon a társadalom egyre radikalizálódó tömegeivel, a másik oldalon a Szovjetunió egyre türelmetlenebb rosszallásával kellett szembenéznie. A reformfolyamatnak 1968 augusztusában a Varsói Szerződés katonai beavatkozása, majd az ezt követő Gustáv Husák-féle normalizáció vetett véget. Már a katonai megszállás után fogadta el a parla­ment az új alkotmányt, amely az ország államjogi berendezkedését föderációra változtat­ta. Az 1968-ban elfogadott alkotmánytörvény kiszélesítette a kisebbségek jogait. Kimondta, hogy az egyes választott szervekben a nemzetiségek az arányszámuknak meg­felelő képviseletre jogosultak.498 A hetvenes-nyolcvanas évekre a nyomasztó politikai légkör és a centralizált irányítás volt a jellemző. A közigazgatás terén a centralizáló és a kisközségeket visszafejlesztő törekvések érvényesültek. Sok kisközséget összevontak más községekkel, önállóságukat megszüntették. Csehszlovákia még a nyolcvanas évek második felében is igyekezett min­den gazdasági és társadalmi változást sürgető hangot elnyomni, és keményen lépett fel az emberjogi mozgalmakkal szemben. Az 1989-ben Kelet-Európán végigsöprő forradalmi hullám azonban elsöpörte a csehszlovák kommunista rendszert is. Újabb rendszerváltás, gyökeres társadalmi és gazdasági átalakulás kezdődött az országban. A kilencvenes évek elejére rányomta bélyegét a csehek és szlovákok országon belüli rivalizálása, amely végül Csehszlovákia békés szétválásához, Szlovákia létrejöttéhez vezetett 1993. január elsején. A rendszerváltást követő, sok ellentmondást hordozó időszakban vidékünk a leszakadó régiók közé tartozik. A szocialista iparfejlesztés során létrehozott nagy iparvállalatok sorra zártak be, a mezőgazdaság egyre nehezebb helyzetbe került, a szocializmus évtizedei alatt ismeretlen munkanélküliség két számjegyűvé nőtt egyes községekben. A huszadik század első felében, a második világháború végéig falvaink lakossága meg­élt két világháborút és három hatalomváltást, de mindezek nem forgatták fel életformá­ját, értékrendjét oly mértékben, mint a hagyományos családi gazdálkodás felbomlása, az örökölt parasztbirtok elvesztése a szocializmus időszakában. Mindezeknek a társadalmi és gazdasági változásoknak a hatásai és az ezekre adott válaszok a magyar kisebbségi társadalom vonatkozásában kevéssé ismertek. A folyamatok leírásához, elemzéséhez további kutatásra, feltáró munkákra van szükség.499 Az alábbiakban csupán arra van lehe­tőségem, hogy áttekintsem, hogyan élték meg falvaink ezeket az évtizedeket. Az 1949-es év végére tarthatatlanná vált, hogy az állampolgárságát visszanyert magyar lakosság még mindig nincs képviselve a községek vezetésében. Eljött az ideje, hogy a „dolgozó nép kezébe vegye a hatalmat”, létrehozza a helyi nemzeti bizottságokat (HNB). Természetesen ez nem demokratikus választás útján történt, hanem a népi demokrácia szovjet típusú modelljének alapelvei szerint. A Nemzeti Front járási szervei, szigorú osztályszempontok alapján, összeállították a jelöltlistákat, és senkinek nem lehe­tett kétsége afelől, hogy a HNB összetétele azonos lesz az azokon leírtakkal. Gútán a tag­498 Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek. Bratislava, 1989. 499 Úttörő munkának számít ezen a téren Kocsis Aranka martosi kutatása. Lásd Kocsis: A gazda, a családja... 138

Next

/
Oldalképek
Tartalom