Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza - Lokális és regionális monográfiák 7. (Somorja-Komárom, 2012)
Aklok, szállások, tanyák
is épített az itteni tanyájukon, ahol számos korabeli író, festőművész, zenész megfordult, és ezáltal országos ismertségre tett szert Kingyes. A leghíresebb vendégek közé tartozott Jókai Mór, a festő apósa, Laborfalvy Róza, Dankó Pista és Gárdonyi Géza. Az utóbbi egyik kalandos útját Feszty tanyájára, melynek során az utasok eltévedtek a mocsaras, nádas vidéken, ahova még a környékbeliek sem ismerték az utat, megörökítette Kingyes című írásában.443 Az egykori látogatókról a tanya mestergerendájába vésett feliratok is tanúskodnak, amelyet ma a komáromi múzeumban őriznek. Feszty, aki irodalommal is foglalkozott, Az én parasztjaim című írásában így mutatja be Kingyest. „Van énnekem egy csendes kis tanyám a Kingyesen. Hol van, merre van az a Kingyes? Hiába mondanám meg, úgy sem találna oda senkisem. Nádasok között, öntésekkel körülvett világ az, ahová nem jön utánam más, csak az olyan ember, aki engem nagyon szeret. A Vág és a Nyitra folyók kanyargásai között terül el az a dzsindzsalás csalitos vidék, amelynek földjét még nem szántja eke, nem töri borona. Ős föld, amilyen lehetett Egész Magyarország a tatárjárás előtt. A mi tagunk oda dől a Holt Duna partjára. A Holt Duna ágát benőtte a nádas, telenőtte a hínár, ellepte a vízililiom... Ide menekszem, ha keserűség bánt, ide sietek pihenni, ha fáradt vagyok. A falu már nem eléggé falu. Egészen más mint a milyen volt."41'4 Itteni műtermében dolgozta ki Jókai Mór biztatására A magyarok bejövetele című millenniumi körképének vázlatait. A martosi hagyomány szerint a körkép számos alakját helyi lakosokról mintázta; a fejedelemasszony alakját a falu szépéről, Bazsó Lidiről.445 A korábbiakhoz viszonyítva a külterületi lakosságnak a két utolsó, a monarchia időszakában végrehajtott népszámlálás nagyobb figyelmet szentelt, illetve az ezek alapján készült kiadványok nem csupán a külterületi lakott helyek nevét tüntették fel, hanem a lakosság létszámát és egyéb vonatkozó adatokat is. Az adatok értékelésénél gondot jelent azonban, hogy a külterületi lakott helyek nevei és az általuk jelölt terület nagysága is változott. Ebben a kérdésben a helynevek törzskönyvezése, az Országos Községi Törzskönyvbizottság próbált rendet teremteni a századforduló éveiben. Komárom vármegye hivatalos neveinek jegyzéke 1909-ben, Pozsony vármegye helynevei 1910-ben kerültek törzskönyvezésre.446 A nevek mögött rejlő szórványtelepülés jellege sem tűnik ki egyértelműen, nem minden esetben világos, hogy tanyacsoportra, majorra, vagy egyéb lakott helyre, pl. téglagyárra, vadászházra, csárdára, malomra stb. vonatkozik-e a megnevezés. Felfedezhetők bizonyos következetlenségek is a külterületi helyek számbavételénél. Bogya esetében pl. 1900-ban csupán a zsemlékesi majort tüntették fel 27 lakossal, tíz évvel később már a külterületeken együttesen 343-an laktak. Ennek a számnak döntő többségét a bogyaréti lakosok adták, akiknek a száma hosszú évtizedek alatt duzzadt fel. Az alábbi táblázatban az 1900-as népszámlálás külterületi lakosságra vonatkozó adatait az 1902-es helységnévtár447 alapján közlöm, amely először tett közzé ilyen adatokat. 443 Gárdonyi Géza: Két menyasszony. Budapest, 1897, 89-101. p. 444 Feszty Árpád: Az én parasztjaim. Budapest, 1897. 445 Zsittnyan István: Martos múltja és jelene. Martos, é. n., 63-64. p. 446 Komárom vármegye községei és egyéb lakott helyei, továbbá Komárom szab. kir. törvényhatósági jogú város területéhez tartozó egyéb lakott helyek hivatalos neveinek jegyzéke. A Magyar Kir. Belügyminister megbízásából kiadja az Országos Községi Törzskönyvbizottság. Budapest, 1909. Pozsony vármegye községei és egyéb lakott helyei, továbbá Pozsony szab. kir. törvényhatósági jogú város területéhez tartozó egyéb lakott helyek hivatalos neveinek jegyzéke. A Magyar Kir. Belügyminister megbízásából kiadja az Országos Községi Törzskönyvbizottság. Budapest, 1910. 447 A Magyar Korona Országainak helységnévtára 1902. Budapest, 1903. 113
