Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
község zsidó családjait, és a járás többi zsidó lakosával együtt a galántai gettóba kellett beköltözniük. Galántáról június 5-én Komáromba szállították őket, majd onnan 1944. június 14-17-e között Auschwitzba.34 Az idősekre, a gyermekes anyákra és a gyerekeikre azonnali elgázosítás várt, túlélők csak a fiatal, munkaképesnek ítélt lányok, nők és férfiak közül kerültek ki. A háború végén néhány tucat személy tért vissza a munkaszolgálatból, illetve a deportálásból; 1948-ban 55 zsidó élt Felsőszeliben.35 A hitközséget újjászervezték, egyes intézmények is újraindultak: a zsinagógái imaélet, a gyermekek oktatása. Minden bizonnyal a megmaradt zsinagóga, az újjáindult élet vonzotta a környező falvak zsidó lakóinak egy részét is Felsőszelibe. Még az iskolák államosítása után is működött a községben informális keretek között zsidó vallásoktatás: Krakauer József haláláig, 1958-ig tanította a gyerekeket.36 Krakauer József (1896-1958) sorsának néhány mozzanatát sírfelirata is elénk tárja (lásd a Mellékletben). Két házasságából 1922 és 1942 között összesen 11 gyermeke született. Ketten csecsemőkorukban haltak meg, nyolc gyermeke és második felesége is a vészkorszak áldozata lett. Megölték idős édesanyját és hat felnőtt testvérét is azok házastársainak és gyermekeinek többségével együtt. Bujkálásának és megmenekülésnek történetét - amire a sírfelirat utal - nem ismerjük, azt tudjuk, hogy Vértestarján teljesített munkaszolgálatot. Gyerekei közül csak legidősebb fia, az 1922-ben született Krakauer Alfréd maradt életben. Alfrédnak Schwarz Magdolnával kötött házasságából 1947-ben született Krakauer Pável (Pál), a kiirtott nagycsalád új sarjaként. A holokauszt áldozatainak halottá nyilvánítási eljárásai hosszú évekre elhúzódtak, a legkorábbi anyakönyvi bejegyzések 1948 márciusából valók. Az eljárás maga valamely túlélő családtag kérésére indult meg, és Galántán (illetve Pozsonyban) zajlott. A legtipikusabb, hogy az életben maradt házastárs kezdeményezte, mivel csak egykori házastársának halottá nyilvánítása bontotta fel a házasságot, és tette lehetővé új házasság kötését. Az eljárások elhúzódása okozta az 1947 és 1949 között Felsőszeliben anyakönyvezett hét zsidó újszülött családi helyzetének rendezetlenségét. Négyen (két testvérpár) „leányanyák" gyermekei, ugyanis az édesapák (Braun Géza és Messinger Móric) jogilag még korábbi házasságuk kötelékében álltak, csak apasági elismerő nyilatkozatukat vezették be a megjegyzés rovatba. Egy további testvérpár esetében az édesanyának is volt előző házassága, így az anyakönyv 1947-ben és 1948-ban a rég megölt férjet (Messinger Ignácot) tünteti fel apaként, a valódi apát (Messinger Kolománt) csak a halottá nyilvánítás után, 1952-ben jegyezték be. A kivételt épp a már említett Krakauer Pál jelent, mivel fiatal szüleinek első házasságából született.37 1949-ben még a maradék közösség többsége is kivándorolt Izraelbe. Egy kis gyülekezet az 1950-es évek végéig működött, de azután Galántára és más városokba költöztek. Túlélők, leszármazottak élnek az Amerikai Egyesült Államokban is. A két Széliben már nem emlékeztet más az egykori zsidó közösségekre, mint a két pusztuló temető. 34 Frojimovics Kinga-Molnár Judit (eds.): Gettómagyarország 1944. A Központi Zsidó Tanács iratai. Budapest, Magyar Zsidó Levéltár, 2002, 72. p. /Makor-Magyar Zsidó Levéltári Füzetek, 5./ 35 Horne Saliby. In Büchler, Y. R. - Shahak, R. - Fatran, A. (eds.): Pinkasz ha-kehillot... 166. p. Az adat forrását nem adja meg. 36 Pokreis Hildegarda: Elemi oktatás a Mátyusföldön. In Bukovszky László (szerk.): Mátyusföld... 275. p. 37 Az ismertetett eseteket lásd Felsőszeli születési anyakönyv: 1947/11, 1947/22, 1947/43, 1947/70, 1948/5, 1948/33 és 1949/9. 74
