Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
Bakó Boglárka „Nekünk magyarnak számít...”. Szlovák-magyar házastársi együttélés a két Széliben „Én negyven éve itt leszek már májusba. Az egész utcában mi igen jóban vótunk (szlovákok a magyarokkal), még némelyik szomszéddal úgy, mintha anyám vagy apám vóna, ha öregebbek vótak, egy öregebb asszony így a szomszédba élt, és avval nagyon jóba vótam. Én egyáltalán nem tudtam magyarul, mikor idejöttem, úgy köszönni tudtam, de egyebet nem. (Hogy beszélt az emberekkel?) Úgy, hogy apósomék tudtak valamit szlovákul, s a szomszédok is beszéltek valami kicsit. Meg a szomszédban is vótak szlovákok, de azok áttelepítettek (tótkomlósi szlovákok), s mindig nevettem, ha hallottam, mert nem értettem, mit beszélnek. Felit magyarul mondták, a felit szlovákul. Vöt, hogy kimentem, és kérdezett valamit, s én csak néztem, s kérdezte »nem értetted, mit beszélek?« Én nem, mondtam. De különben mondom, hogy nem tudtam magyarul, de mindenkinek meg tudtam mutatni, hogy mi vagyok.” (Idős, vegyesházasságban élő szlovák nő)1 A fenti beszélgetés egy 2006-ban készített interjú részlete. Beszélgetőtársam egy szlovák asszony, aki negyven éve él magyar nemzetiségű férjével Alsószeliben, a Mátyusföldön, a galántai járásban. Házasságukból két gyermek született, mindkettőnek a születési anyakönyvi kivonatába magyar nemzetiséget és szlovák anyanyelvet írattak be. Gyermekeik kétnyelvűek, de szlovák iskolát végeztek. Lányuk magyar nemzetiségű férfi felesége lett, míg fiúgyermekük egy falubeli szlovák nemzetiségű nővel házasodott össze. Az ő gyermekeik szintén kétnyelvűek, bár ők is szlovák iskolát végeztek. Az idős házaspár egymás közt jobbára szlovákul beszél, gyermekeik elsősorban a szlovák nyelvet használják a családjukban. A nagyszülők unokáikkal szintén szlovákul beszélnek. A faluban dolgozó asszony lányuk munkahelyén kollégáival magyarul beszél. Az idős házaspár fia munkahelyén a szlovák nyelvet használja. Mindemellett a család tagjai jól és gördülékenyen beszélnek magyarul a magyar szomszédaikkal és utcabeli ismerőseikkel. A család nyelvhasználata, gyerekei iskolaválasztása tipikusnak mondható a szeli vegyes házaságban élő családok körében. Mindemellett a kettős nyelvhasználat, az előzékeny nyelvválasztás általános a település magyar és szlovák lakosai között. Hasonló módon mind a két közösségre jellemző (a szlovák és a vegyes nemzetiségű családok zömében és a magyar nemzetiségű családoknál is jó pár esetben) a szlovák tanítási nyelvű iskolaválasztás. Kutatásom Alsó- és Felsőszeliben az interetnikus kapcsolatok vizsgálatára irányult. Az együttélési viszonyokat több szempontból elemeztem. Elsősorban a magyar-szlovák 1 Beszélgetőtársaimra kor, családi állapot és nemzetiség szerint utalok. A 20-30 év köztieket a fiatal, a 35-55 év köztieket a középkorúak és az 55 éven felülieket az idősek korosztályába sorolom. Az interjúkat szó szerinti átiratban közlöm. A beszélő elhallgatását három ponttal... jelzem. Ha az interjúból kihagyok egy részletet, arra zárójelben három ponttal (...) utalok. 87
