Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Eltűnt világok, változó viszonyok
Az impériumváltás után a csehszlovák államigazgatás berendezkedése az anyakönyvezésben nyelvváltást hozott. (A táblázatban az anyakönyvben szereplő nevek magyar megfelelőjét tüntettük fel, mivel más adatok azt mutatják, hogy a nevek elszlovákosodása csak a hivatalos használatban létezett.) Nehéz kettéválasztani a szülői és a hatósági szándékot (amennyiben különbözött) a nevek kiválasztásában, tény azonban, hogy a két világháború között megritkultak az előbb említett régi magyar nevek, és némileg nőtt a szlovák fülnek is ismerősen csengő nevek (László, Márton, Miklós, Janka, Olga) használata. A harmincas évektől pedig egy új, elsősorban a női nevekben megfogható tendenciára kell felfigyelnünk. Olyan bibliai héber neveken anyakönyveztetik a gyermekeket (Judit, Lea, Éva, Zsuzsanna), amelyeket korábban legfeljebb zsidó névként viseltek, de a Judit és a Zsuzsanna (Sosana) még zsidó névként sem volt használatban (és nem csak a két Széliben). E mögött a jelenség mögött egyértelműen a cionista ideológia látványos térhódítása áll, ami a két világháború közötti időszakban minden elcsatolt területen meghatározó volt. Ezek a nevek egyszerre szakítottak a polgári és zsidó név kettőssége által kifejezett kettős identitással, illetve a női névadásban addig igen elterjedt jiddis neveknek a diaszpórához kötődő hagyományaival. Az 1947-ben született három kislány is ezeket a nyíltan és egyértelműen zsidó neveket kapta. Foglalkozási adatok A szakirodalom általános jómóddal jellemzi a két községben élő zsidókat. Ez a családok többségére helytállónak tűnik, azonban kivételek, vagyis kimondottan szegény sorban élők itt is voltak. A legjellegzetesebb megélhetési mód a kereskedés volt. Ezen belül két kategóriát kell elkülönítenünk: a szatócsokat és a mezőgazdasági terménykereskedőket. Előbbiek a helyi lakosok számára árusító vegyeskereskedéseket, illetve textil- és ruhaboltot működtettek, utóbbiak pedig - a települések mezőgazdasági jellegéből adódóan - terményeket és állatokat vásároltak fel és értékesítettek: gabona-, liszt-, marha-, ló-, tojásvagy baromfikereskedők voltak (az utóbbi a korabeli szóhasználatban: tyúkász). Ezek a vállalkozások családon belül apáról fiúra (esetleg vejére) szálltak, testvérek közt megoszlottak. így pl. a Schönthalok és Ehrenwaldok (Felsőszeli) szatócsok voltak, a Steklerek (Alsószeli) baromfikereskedéssel, a Kauferek (Felsőszeli) gabonakereskedéssel, a Müllerek (minkét helyen) marhakereskedéssel foglalkoztak több generáción át. Az első világháború előtti időszakból vannak még adataink a szegény zsidók körében a 18-19. században igen jellemző házaló kereskedésre is (mindenes, rongyász, cserépedényárus), ezek rendszerint csak igen szerény megélhetést nyújtottak. A kereskedők nagy számához viszonyítva minden egyéb foglalkozás ritka, még a szintén hagyományos zsidó foglalkozásnak számító kocsmáros is. Sok szakma csak egy-egy személy esetében fordul elő: mesteremberből ismerünk péket, asztalost, üvegest, cipészt, szabót: egészségügyi szakemberből pedig egy szülésznőt a századfordulón Alsószeliben és dr. Löwinger Arnold körzeti orvost (1896-1944) Felsőszeliben. A már említett Szóld család mellett, persze sokkal kisebb területen, de mások is foglalkoztak földbérléssel, gazdálkodással, így Deutsch Dezső (1899-1944) és Krakauer József (1896-1958).15 A 15 A két településen egykor zsidó tulajdonban lévő földbirtokoknak a zsidó törvények értelmében végrehajtott kisajátítási eljárásáról a Földművelési Minisztérium anyagában (ma az Magyar Országos Levéltár gyűjteményében) több dossziényi helytörténeti szempontból mindeddig feldolgozatlan irat található: birtokbejelentési ívek, kisajátítási véghatározatok, a helyi lakosok földigénylő kérvényei stb. 68
