Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)

Eltűnt világok, változó viszonyok

jelenlétük, de a későbbi közösségek törzsét adó családok első tagjai csak az 1840-1860- as években költöztek a két Szélibe (Alsószelibe a Müllerek, Felsőszelibe a Krakauerek, Messingerek, Schönthalok, Ehrenwaldok, Löwingerek). A kibocsátó hely többségében Galánta volt, és a szoros kötődés - amit természetesen a földrajzi közelség is indokolt - vallási téren mindvégig megmaradt: Galántán folyt a felekezeti anyakönyvezés, az ottani rabbi adott iránymutatást, ott működött jesiva. A közösségek legnagyobb létszámukat a dualizmus időszakában érték el, ekkor együttes létszámuk 240 fő körül volt.4

A két Széliben letelepedett zsidók maguknak vagy gyermekeiknek házastársat már nem Galántáról, hanem elsősorban a többi környékbeli településről választottak.5 Többszörös házassági kapcsolatok hálózták be a szűkebb régió, az egykori Galántai járás és a szomszédos Vágsellyei járás zsidó közösségeit. Házastársak származtak a következő településekről: Ábrahám, Hidaskürt, Hódi, Jóka, Kajal, Királyrév, Kosút, Nádszeg, Pusztafödémes, Tallós, Vezekény, Vízkelet, Deáki, Farkasd, Negyed, Pered, Sopornya. Feltűnő ugyanakkor, hogy a két Szélit egymással nem kötik össze hasonló módon házasságok. Tanulságos ebből a szempontból a mészáros-marhakereskedő Müller család. Müller Márton (1823-1901) Galántáról telepedett Alsószelibe, majd a vállalkozást továbbvivő fiai egyike, Hermann (1863-1944) helyben maradt, másika, Mór (1859-1934) Felsőszelibe költözött. Ezután Mór a második feleségét már helyben választotta, és fiai közül is volt, aki helybelit vett el. Mindez azonban nem változtatott az Alsószeliben maradt ág szokásain, ők nem nősültek Felsőszeliből, ahogy a Felsőszelibe telepedett ág sem Alsószeliből.

A valamelyest távolabbról származók zöme is a három szomszédos vármegye Pozsony, Komárom és Nyitra valamelyikében született (pl. Nyitra, Dunaszerdahely, Galgóc, Szered, Udvard, Verbó, Alistál, Bazin, Tardoskedd, Nagymagyar, Nagysúr); kivételesnek számított az ennél távolabbról idetelepedő zsidó lakos. Az egyik kivétel a kárpátaljai Dombóról származó Eilender család. Történetüket a holokausztot túlélő egyik leánnyal készült életút interjúból ismerhetjük meg.6 A család az akkor szintén Csehszlovákiához tartozó Kárpátaljáról az ottani szegénység miatt költözött el 1934-ben. Hogy épp Felsőszelire esett a választás, az a Singer cég alkalmazásában az egész országot bejáró nagybácsinak volt köszönhető, ő ismert fel két, a család számára előnyös körülményt. Egyfelől azt, hogy a szabó édesapa, Eilender Leba (1902-1963) itt sokkal biztosabb megélhetést találhat, ugyanis ellentétben eredeti lakhelyükkel, az itteni zsidó közösségben rajta kívül egyáltalán nem volt szabó, másfelől azért, hogy a létszámgondokkal küszködő, és emiatt az állami támogatástól eleső helyi zsidó iskolának - és ezáltal az egész közösségnek - kapóra jött egy hatgyermekes család. Számításuk bevált, beilleszkedésükhöz a hitközségtől és a szeszgyáros Szóidtól is kaptak segítséget. 1935-ben és 1937-ben két újabb gyermek született, akiket itt anyakönyveztek. 1938 telén, a magyar bevonulás után azonban kiköltöztették őket a faluból, mivel nem rendelkeztek megfelelő iratokkal a magyar állampolgársághoz. A galántai hitközség helyezte el őket, és onnan már az iratok beszerzése után sem tértek vissza. A holokausztot csak a munkaszolgálatos édesapa és két nagyobb lány élte túl, akik Galántán, illetve Izraelben folytatták életüket.

Elvándorlásra az elemzett forrásanyag viszonylag kevés adatot ad, és az elköltözők további sorsáról alig tudunk.7 Egy részük házasodás miatt távozott ugyanabban a régióban mozog-4. A lélekszámra vonatkozó adatokat lásd a Melléklet 2. táblázatában.

5. Az 1907 után használt egyszerűsített anyakönyvezés már nem tünteti fel a születési helyeket, így ekkortól hiányosabban vannak adataink a házastársak, illetve az idetelepülő családok származási helyére.

6. Martin Koréok interjúja Ružena Deutchovával (2004. október, Galánta) olvasható a Centropa. A Jewish Witness to a European Century honlapján (www.centropa.org, Slovakia menüpont).

64