Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Gazdasági átalakulás, megélhetési lehetőségek
Összefoglalás Amennyiben a bevezetőben ismertetett tipizálásból indulunk ki, a két Széliről megállapítható, hogy megtalálható itt a mai gazdálkodási formák és gazdálkodói magatartások teljes skálája. A gazdaságtípusok között mindegyikre találunk példát - a tradicionális önellátó kisüzemtől a piacra termelő vállalkozói típusig. A besorolás azonban soha, most sem egyértelmű, ráadásul a két Szeli történetében olyan máig ható események is közrejátszottak, amelyek tovább módosítják a besorolás nehézségeit, sajátossá és egyedivé teszik a gazdaságok arculatát. Piac által nem érintett típust képvisel az A5 gazdaság.36 Nagyon közel áll hozzá, piac által alig érintett az F5 gazdaság. Piacérintett típus az FI gazdaság, de szeli sajátosságok miatt (is) fontos hangsúlyozni a gazdaság működtetőjének rendkívül öntudatos hozzáállását, erős kötődését a gazdálkodás hagyományos formáihoz, amiben a szövetkezeti időszak is szerepet játszik, de a szintén erős racionalitás is. Ismereteiből, hozzáállásából megrajzolhatók mind a második világháború, mind a szocialista időszak felsőszeli gazdálkodásának fő jellemzői. Piacérintett az F3 gazdaság is, de az említett kötődések nélkül, illetve más típusú kötődésekkel. Az A3 gazdaság szintén erős „hagyományos" kötődések mellett piacérintett, fontos viszont hozzátenni, hogy ebben az esetben meghatározó szerepe van az 1940-es években megszakított középparaszti értékrendnek. A képet tarkítja a szocialista szövetkezeti gazdálkodás utóhatása a mai gazdaságra, ami ugyancsak egyfajta hagyományba épülésként vált ki reakciókat. Szintén sajátosan piacérintett az A4 gazdaság, amelyet azonban nem lehet mereven ebbe a kategóriába zárni. A vállalkozóvá válás ebben az esetben más területen találta meg a kibontakozás útját, a gazdálkodás nem a megélhetés forrása, csupán annak egyik, nem is legerősebb pillére. Piacorientált, bár területe alapján a piac által nem is érintett kategóriába sorolhatnánk az A1 gazdaságot. Termékszerkezete miatt nem célszerű azonban a megművelt területből kiindulni. Az értékesítés szempontjából itt a vállalkozói szellem tradicionális elemekkel keveredik: a több lábon állás biztonságát adja a gabonatermesztés (ha a zöldségnek rossz éve van). Ugyanezt a hozzáállást jelzi a saját erő, saját munka be nem számítása a kiadások közé. Piacra szerveződő típust, ugyanakkor nagyon erős, sajátos, öntudatos kötődéssel jellemezhető mentalitást képvisel az A2 gazdaság. Effajta kötődések nélküli, de piacra szerveződő, egyértelműen vállalkozó típust képvisel az F2 és F4 gazdaság. A két település története nagy vonalakban azonos, de részleteiben nagyon is eltérő. Mindkettő mai gazdálkodási formáiban megragadható tényező a népesség összetételébe és a gazdálkodói gyakorlatba való fél évszázaddal ezelőtti erőszakos beavatkozás. A hétköznapokban természetesen mára már kialakult egy új, többé-kevésbé elfogadott rend. A szövetkezetek története, a szövetkezeti gazdálkodás megítélése is eltéréseket mutat, de - ha csak a zöldségtermesztést vesszük figyelembe - máig tartó hatásai kimutathatóak. Mindkét településen hangsúlyozták a gazdálkodók, hogy magát a szövetkezeti formát nem tartják ésszerűtlen gazdálkodási formának, a negatív megítélés nem is ennek, hanem a kollektivizáció idején alkalmazott erőszakos módszernek szól, amikor a két település elveszítette a spontán gazdasági fejlődés esélyét. A vizsgált gazdaságok területi jellemzői igazolják ezt a véleményt. Ha nem is minden gazdaság birtokol vagy bérel több száz hektáros területet, a bővítésről, az ideális föld nagyságról folytatott beszélgetések rávilágítottak arra, hogy optimálisnak a nagyobb, esetleg közös földet tartják. 36 A gazdaság „kódolásában” a betű a település kezdőbetűje, a szám alkalmi számozás jele. 211
