Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)

Gazdasági átalakulás, megélhetési lehetőségek

Balogh Balázs. Ő birtoknagyság alapján rendezi az elemzésbe bevont gazdaságokat, a kisparaszti típustól a módos gazdáig.26 Kotics József az egykori Gömör megye mai magyarországi és szlovákiai falvaira is kiterjesztette vizsgálatát. A gazdasági stratégiák és magatartások elemzése és tipizálása során, a különféle kutatói definíciók és rendszerek bemutatása után ő maga leginkább Kovách Imrének a háztáji gazdaságok vizsgálatára kialakított tipizálását követi.27 A magángazdaságok tekintetében ugyanezt a rendszerezést és Kotics József elméleti áttekintését követi Lovas Kiss Antal 2006-ban megjelent munkája, amelynek kutatási területe Dél-Bihar.28 Lovas Kiss Antal vizsgálata azonban nem csupán a magángazdaságokra, hanem a szövetkezetekre, azok rendszerváltás utáni stratégiáira, sőt az informális gazdaságra is kiterjed.

Kotics József az 1989 utáni gazdasági stratégiák elemzési lehetőségeit áttekintve elsőként Harcsa István tipizálását említi, aki szerint az 1989 utáni gazdaságok háromfélék:

a) monokultúrás gazdaság (egyetlen termék a bruttó termelési érték 75%-át jelenti)

b) ágazati túlsúllyal jellemezhető gazdaság (egy ágazat adja a bruttó termelési érték 50-75%-át)

c) vegyes gazdaság (semmi nem haladja meg a bruttó termelési érték 50 %-át).29

Spéder Zsolt fogalmazza meg a piachoz kötődés foka alapján felépíthető tipizálást. Eszerint vannak piacorientált, piacra is termelő és önellátó gazdaságok.30 Tóth Tibor rendszerezésének alapja az egy keresőre jutó művelt terület.31 Kotics József Kovách Imre alábbi tipizálásából indult ki:

a) tradicionális önellátó kisüzem (jellemzője és célja a saját fogyasztású élelmiszer előállítása, nem különül el a háztartástól)

b) árutermelő parasztgazdaság (az ún. középparaszti gazdaságok utóda, amelyben a gazdálkodás, esetleg más(ok) mellett, fontos bevételi forrás, ugyanakkor az önellátás is célja; a kockázatkerülés magyarázza a típus több lábon állásra törekvését)

c) vállalkozásra épülő mezőgazdasági kisüzem (ennél a típusnál már nem kissé, hanem teljes mértékben bevételi forrás a gazdálkodás, mégis jellemzi a „hagyományos” gazdálkodói minta követése. A gazdálkodók „Magatartásukban megőrizték a hagyományos értelemben vett paraszti lét bizonyos elemeit. Jóllehet gazdálkodásuk racionálisnak mondható és jövedelmezőnek is tekinthető, nem individualizálódtak, társadalmi értelemben nem váltak vállalkozóvá’’).32

Ezt szem előtt tartva Gömörben ő a következő magatartásformákat azonosította:

a) a piac által nem érintett gazdasági magatartás (teljesen a hagyományhoz igazodik mind a termelés, mind a magatartás)

b) piacérintett gazdasági magatartás (csak annyiban igazodnak a piachoz, amennyiben hagyományos szakértelmük és termékeik azt megengedik, ezen a piac kedvéért nem változtatnak)

c) piacorientált gazdasági magatartás (a piachoz, nem a hagyományos jellemzőkhöz igazítják a termelést, de a munkaráfordítást nem tartják egész pontosan számon)

26 Balogh 2002.

27 Kotics 2006: 87-117.

28 Lovas Kiss 2006: 109-127.

29 Kotics 2006: 88.

30 Kotics 2006: 93.

31 Kotics 2006: 95.

32 Kotics 2006: 98.

188