Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Gazdasági átalakulás, megélhetési lehetőségek
Munkaerőpiac A kilencvenes évek elején bekövetkező gazdasági szerkezetváltás a két község és azok régiójának gazdaságát is jelentősen átformálta, aminek következtében markáns változások mentek végbe e terület munkaerőpiacán. Egy adott térség gazdasági szerkezetének bemutatásához talán legfontosabb mutatószám az alkalmazottak számának alakulása, intenzitása, gazdasági elhelyezkedése. Az állami szektorban foglalkoztatottak részaránya mindkét községben elmarad az országos átlagtól. Alsószeliben a gazdaságilag aktív populáció 25,5%-a dolgozik állami szektorban, Felsőszeliben pedig ezen mutató értéke 28,6% (az országos átlag 35,9%). Mindkét községben a legjelentősebb foglalkoztató a magánszektor. Egy populáción belül a foglalkoztatottak arányának ágazati megoszlása tükrözi a populáció által lakott tér sajátosságait, valamint a populáció oktatási-képzettségi szintjét. A két község, különösen Alsószeli populációjának foglalkoztatottságában előkelő helyen van a mezőgazdaság, amit az adott geográfiai tér természeti környezete magyaráz: az ország legjobb agráradottságaival rendelkező táj része, a mezőgazdasági termelés az itt élők alapfoglalkozásának számít évszázadok óta. Bár a gazdasági reformok következtében az agrárszférában foglalkoztatottak lélekszáma jelentősen csökkent, az elmúlt másfél évtizedben az agráriumban dolgozók aránya csaknem a felére esett vissza, ennek ellenére Alsószeliben még napjainkban is csaknem minden ötödik munkavállaló az agráriumban dolgozik (Felsőszeliben az agrárszektor által foglalkoztatottak részaránya 7% körül mozog). A nagyarányú csökkenést egyrészt a rendszerváltozást követően a hagyományos mezőgazdasági termelőszövetkezeteket felváltó gazdasági szervezetek racionális foglalkoztatása magyarázza, másrészt pedig az, hogy a mezőgazdaság munkaerőigénye az ágazat teljes strukturális átalakulása miatt a töredékére csökkent. Az elkövetkező években Alsószeliben még várható az agrármunkaerő további számbeli csökkenése, Felsőszeliben azonban már nem, ott ugyanis az ágazat a revitalizáció jeleit mutatja. A piacgazdaságra való átmenet első évtizedében a szekunder ágazatban is csökkent a foglalkoztatottak száma, ám az ezredfordulóra a két község mikroterében több ipari vállalatnál indultak el kedvező foglalkoztatási folyamatok, aminek köszönhetően növekedni kezdett az ipari dolgozók száma. Az iparban foglalkoztatottak döntő hányada a községek közelében található ipari centrumokban dolgozik (ahová napi ingázással jut el), populáción belüli arányuk a 2001. évi népszámlálás idején Alsószeliben 16,2%, Felsőszeliben 24,7% volt. Napjainkra ezen mutató értéke mérsékelten növekedett, amiben döntő szerepe van a zöldmezős beruházások eredményeképpen létrejött elektronikai iparnak a közeli városokban (Galánta, Pozsony, Győr). A szolgáltató ágazat lassú felszívója, befogadója az ütemesen átstrukturálódó munkaerőnek. A tercier szektorban foglalkoztatottak részaránya mindkét községben elmarad az országos átlagtól, amit a vizsgált községek és mikroterük rurális jellege magyaráz. A szolgáltató ágazatok közül a klasszikus szolgáltatásokban, így a kereskedelemben, a szállításban és a vendéglátásban dolgozók magas arányt képviselnek. A két községben és annak mikroterében a kilencvenes években a gazdasági élet stagnált, kevés volt a munkahely, ezért sokan kénytelenek voltak kiváltani a vállalkozási engedélyt, így teremtve meg a megélhetéshez szükséges anyagi forrásokat. Ez a tény szolgál magyarázatul arra, hogy a két községben a populációk magasabb vállalkozói aktivitást fejtenek ki az országos átlagnál. A 2001. évi népszámláláskor Alsószeliben a vállalkozók a gazdaságilag aktív népesség 11,1%-át, Felsőszeliben 12,7%-át tették ki (az országos átlag 166
