Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
sajátságos helyzetet teremtett, példázva a versengő nemzetépítéseknek kitett, áttelepített népcsoportok kulturális sokkhelyzeteit, alkalmazkodáskényszereit. „Mert hát én megjegyzem rosszmájúan sokszor, gyűléseken, olyan alkalmakkor, kiröhögtem őket, megmondtam, na idegyüttetek, ugyanarra, amiben ott voltatok, ott is magyarok között voltatok meg itt is. Megmondtam nekik magyarul, átbasztak benneteket is, ugyanide jöttetek, ahol voltatok.” (K. Gy.) Az, hogy az újonnan érkezettek miként ítélték meg a szeli lakás- és gazdasági körülményeiket, a hatóságok által adminisztratívan érvényesíteni kívánt ekvivalencia ellenére változó volt, függött a Magyarországon hagyott gazdaság és ház nagyságától.18 „Nem felelt meg nekünk (a Felsőszeliben kapott ház), ahhoz amihez már hozzá voltunk szokva, mert azt már mi készítettük, minden be volt rendezve. Hát egy kicsit rosszul esett." (Z. M.) A szeli magyarok általában a tótkomlósi házakat, az ottani életkörülményeket, gazdálkodási lehetőségeket sokkal rosszabbnak ítélik meg, mint a két Szeli által kínált lakhatási és gazdálkodási körülményeket, értelmezésükben a tótkomlósi betelepülők sokkal jobb körülmények közé érkeztek, mint amelyekben korábban voltak. „Nagyobb szegénység volt (Tótkomlóson), mint itt nálunk. Még benn voltak a lakásban a búbos kemencék, kóróval tüzeltek, nem volt ennyi hely...- Jó volt, mert kenyeret sütöttek abba a kemencékbe és melegedtek. Az nem volt rossz...- Hát nem, csak nagy szemét meg minden...- Hogy lett szemét, amikor nem volt még gázunk [Széliben], szénnel fűtöttünk, akkor is volt por." (S. E., S. A.) Ez is magyarázza, hogy sok szeli, akik számára Tótkomlóson jelöltek ki lakhelyet, átköltözött a Dunántúlra vagy egyenesen a svábok által elhagyott településekre irányíttatta magát.19 Az áttelepültek, amellett, hogy érezték a mögöttük álló hatalom támogatását, a nemzet kebelére való visszatérés ünnepélyes örömét, szembesültek a széliek érthető averziójával, bizalmatlanságával, olykor ellenségeskedésével. „Hát hogy itt nem látták jó szemmel, hogy látták (volna), hát most képzelje el. Átelleni szomszédunkat vitték, idős bácsi volt, annyi idős, mint apám, hát a kútba akart beugrani." (K. Gy.) „Akad mi közöttünk is, akik nem is egyszer megmondják, hogy »te piszok kurva tót«. (így a faluban is van ilyen vita, vitahelyzet?) Most már nincs. (Régebben volt, amikor jöttek a tótkomlósiak?) Idősek, aztán már legénytempó, meg idősebb emberek hamarabb felzúdultak rajta, még azok a nyakasabb magyarok. (És ilyenkor mit csinált az a szlovák ember? Mit mondott?) Elhurcolkodott onnét, ha többen voltak, akkor olyan döntetlenre állt a mérkőzés... Volt izé alatt, deportálás alatt, mikor az áttelepültek idegyüttek, hát ők is csináltak piszokságot, mert tűzoltócsapat leple alatt szerveződtek meg és bál volt a csendőrparancsnokkal együtt. Igazoltattak minden magyart. (Mint a tűzoltócsapat tagjai?) Igen, mint a csendőrök segítsége. Hát 18 Vö. Pukkai 2002: 80. 19 Részletesebben Id. Szarka László e kötetben közölt tanulmányában. 154
