Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
nők lévén, 1947 szeptemberéig még szlovák tanítási nyelvű iskolába sem járhattak. Az evangélikus tiszteletesre nem volt szüksége a hatalomnak, mert az áttelepítendő szlovákok evangélikusok voltak s hozták magukkal a papjaikat. A többi személy kisgazda volt. Pár holdnyi földecskéjükre szüksége volt a bizalmiaknak. Felsőszeliben is hasonló volt a helyzet a tanítókkal, Bory Antal, Bánsky Jenő, Hasák Lajos, Kövesi Géza, Bellus Sándor, Sándor Ferenc, Cseh László pedagógusssal és Boda Miklós római katolikus plébánossal.14 Mivel a plébános mindkét településen teljesített szolgálatot, munkája kétféle megítélés alá esett. Az alsószeli komisszár és a szlovák hívők azt követelték, hogy szlovák szertartásokat is tartson, mert addig csak magyar nyelven folyt az istentisztelet. A felsőszeli hívők, mivel a misén csak ünnepnap és vasárnap énekelhettek szlovákul, azt követelték, hogy szlovák nemzetiségű papot nevezzenek ki az egyházközségbe, aki csak szlovákul tartja az egyházi szertartásokat. Az egyik furcsasága a nemzeti gondnokok kinevezésének kétségtelenül Hanzlitschek István körtvélyesi gazdatiszt esete volt. A német nemzetiségű, prágai lakos minden vagyonát elkobozták. Ennek ellenére az alsószeli gazdák vagyonának ideiglenes gondnokaként szerepelt. Csakúgy mint Pónya Lajos, akinek az egész vagyonát a nemzeti gondnokok kezelték, de a körtvélyesi szeszgyár nemzeti gondnokaként szerepelhetett. A levéltári iratok tanúsága szerint a vagyonelkobzáshoz, a nemzeti gondnokság kijelöléséhez, netán a bírósági eljárás elindításához elegendő volt az „ok” rovatba beírni, hogy német vagy magyar nemzetiségű. A csehországi munkaerő-toborzás Alsó- és Felsőszeliben Az 1945. évi 88. számú köztársasági elnöki rendelet eredeti célja nem tért el a nemzetközi szokásoktól. Hiszen a háborús károk, nemzeti (természeti) katasztrófák idején ezek felszámolására, az eredeti állapot visszaállítására az államhatalom mindenütt a világon lehetőleg minden erőt összpontosít. A Mezőgazdasági és Földreformügyi Megbízotti Hivatal elképzelése az volt, hogy Szlovákia területéről megközelítően tízezer 16-55 év közötti magyar nemzetiségű férfi jelentkezik önként a csehországi Szudéták vidékére a háborús károk felszámolására. A rendelkezés rejtett célja szerint azonban ezt a viszonylag magas számú férfilakosságot majd követi a család, s mindnyájan a németektől megtisztított területen maradnak; így Szlovákia megszabadul a magyarok egy részétől. Csakhogy egy-két esetet kivéve az önkéntesség elve nem nyerte meg a magyarság tetszését. Ezért a munkaerő-toborzások erőszakos deportálásokká változtak Már az elképzelés is rendhagyó volt. Hiszen az 1945. évi 33. számú dekrétum értelmében a magyarság elveszítette állampolgárságát. A hontalanság állapotába került népesség bizarr helyzetnek nézett elébe. Csehszlovákia újjáépítése, a csehországi munkaerőhiány (a hárommillió német pótlása), a magyarok reményvesztett, várakozó álláspontja másfajta, erőszakos lépésre késztette az állam vezetőit. Azokkal hadakozott a hatalom, akiket még természetes jogaitól is megfosztott. A deportálások mind a három szakasza érintette a két falu lakosságát. Az első szakaszban Felsőszeliből 25 férfit vittek a csehországi Nymburk környéki falvakba kényszermunkára.15 14 Danajka 1993: 146. 15 Pukkai 2002: 72. 133
