Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
Aligha lehet alábecsülni Edvard Beneš köztársasági elnöki dekrétumainak, illetve az azokat szlovákiai viszonyokra adaptáló szlovák nemzeti tanácsi rendeleteknek a következményeit a magyar kisebbség helyzetére. A kétségkívül legkíméletlenebb köztársasági elnöki rendelet 1945. augusztus 2-án, a potsdami határozat aláírásának napján jelent meg: az 1945. évi 33. számú elnöki rendelet az aktív antifasiszták kivételével a németeket és magyarokat automatikusan megfosztotta a csehszlovák állampolgárságtól. Ez az elnöki dekrétum vált a szlovákiai magyarság minden további jogfosztásának és jogsérelmének alapvető forrásává, hiszen az állampolgárság elvesztése eleve kizárta a két kisebbséghez tartozókat az állami intézményekben, munkahelyen való alkalmazásból, az államosítások során elrendelt kártalanításokból, a hadikárok megtérítéséből, a nyugdíj és más állami járulékok folyósításából.10 11 Az otthonhoz és a szülőföldhöz való jog Az állampolgári, kisebbségi, vagyoni és szociális jogok megvonásával a szlovákiai magyarok gyakorlatilag a teljes jog- létbizonytalanság állapotába kerültek. A szülőföldjükről elűzött és az úgynevezett globális kitelepítés kerétében teljes felszámolásra ítélt magyar közösség helyére a belső telepítések keretei közt a külföldi szlovák „reemigránsok” és az észak-szlovákiai területek szlovák kolonistáinak százezreit szerették volna betelepíteni. Mindez szorosan kapcsolódott ahhoz a hatalmi harchoz, amely a kommunista párt hatalomátvételét volt hivatott előkészíteni s amelyben a magyarkérdés radikális megoldására törekvő politikai elképzelések a kommunisták szlovákiai bázisát erősítették volna. A második világháború utáni időszak a csehszlovákiai magyar kisebbségi közösség 20. századi történelmében a legnehezebb periódust jelentette. A kisebbségek nélküli tiszta szláv csehszlovák nemzetállam kívánalma és annak legeklatánsabb politikai megfogalmazódása, a kassai kormányprogram nem ismerte el többé a kisebbségek létjogosultságát. Janics Kálmán 1979-ben az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában Genfben megjelent és rendőri zaklatásokat, kihallgatásokat kiváltó könyve volt az első magyar nyelvű összefoglaló elemzés erről a rövid, de a (cseh)szlovákiai magyar kisebbség életében rendkívüli fontosságú történelmi periódusról.11 Ugyancsak szlovákiai magyar szerzőknek, szerkesztőknek, Kövesdi Jánosnak és Mayer Juditnak köszönhető az Edvard Beneš köztársasági elnöki dekrétumait s azok történeti kontextusát átfogó igénnyel magyar nyelven először bemutató tanulmány- és dokumentumkötet. A cseh történetírás részéről az elnöki dekrétumokat közreadó munka 1995-ben jelent meg. Az elmúlt években pedig egymást követik a beneši dekrétumokkal foglalkozó tanulmányok, monográfiák.12 A többségi emlékezetben és történetírásban egyaránt évtizedeken keresztül elhallgatott kérdésekről az elmúlt két évtizedben egész sor munka jelent meg cseh és szlovák szerzőktől is. Karel Kaplan a prágai akadémiai jelenkor történeti intézet vezető munkáló A magyar vonatkozású Beneš-dekrétumok és a többi jogfosztó rendelet szövegét bő válogatásban közli Šutaj - Mosný - Olejník 2002; Szarka 2005. 11 „Ez a könyv kéznyújtás tehát; kemény fogású, de ezáltal férfias; nyíltságával kínál barátságot. Óriási munka tetőzése Janics Kálmán műve. S ugyanakkor saját szellemi életünkben útirányító vállalkozás. Hogy a magyar anyanyelvűség minden területéről hasonló helyzetfelméréseket kapjon a világ - lelkiismerete." Janics 1979: 20. 12 Kövesdi-Mayer 1996; Jech - Kaplan 1995. Az elnöki dekrétumokkal foglalkozó újabb munkák közül Id. pl. Kuklík 2002, illetve a régi kritikátlan alapállást visszhangzó munkák közül Beňa 2002. 106
