Szarka László - Tóth Károly (szerk.): Alsó- és Felsőszeli a 20. században. I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában - Lokális és regionális monográfiák 6. (Somorja-Komárom, 2010)
Történelem és emlékezet a lokális közösségépítésben
A korabeli visszaemlékezésekből, interjúkból, családi és településtörténetekből, tanulmányokból egyértelműen kiderül, hogy a létezésének első húszéves periódusában igen öntudatos, jól szervezett csehszlovákiai magyar kisebbségi közösségnek a legnagyobb üldöztetések idején a jogfosztásokkal szembeszegülő magatartásának jórészt csak elszigetelődött helyi akciókban volt nyoma. Példaként a feketenyéki - magyar himnuszt éneklő - körmenetet vagy a csehországi deportáltak egyre nyíltabb szervezkedéseit említhetjük. A szlovákiai magyarok, még az ellenállást hirdetők is a kisebbségi közösség jogainak védelmét alapvetően Magyarországtól várták. Itt is fontos hangsúlyozni, hogy a szlovákiai magyar értelmiség több csoportja is tiltakozott és szervezkedett a jogfosztások ellen. Erről lásd Tóth 1995. A vesztes Magyarország kormánya az első csehszlovákiai jogsértésektől kezdődően igyekezett minden lehetséges eszközt felhasználni a tiltakozásra és a csehszlovákiai magyarság védelmére. Memorandumok, jegyzékek sorozatával hívta fel a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság képviselőinek, a nyugati szövetségeseknek, a Szovjetunió kormányának a figyelmét mindarra, ami Csehszlovákiában a magyarokkal szemben történt. 1945 szeptemberében-októberében a csehszlovák és szlovák hivatalok nyíltan azzal a céllal kezdték el a dél-szlovákiai magyar munkaképes lakosság Cseh- és Morvaországba deportálását, hogy „az illetékes magyar szerveknél szorgalmazzák a magyaroknak saját hazájukba való elszállításról kötendő államközi egyezményt”. Gyöngyösi János magyar külügyminiszter 1945 decemberében jelezte, hogy a magyar kormány csak a területtel együtt képes és hajlandó befogadni a Csehszlovákia számára nem kívánatos szlovákiai magyarokat. A lakosságcsere a szükséges szervezeti előkészületek gyors megtörténte ellenére csak 1947 áprilisában a dél-alföldi szlovákok és a Garam menti, illetve a mátyusföldi magyarok cseréjével kezdődött. A magyar fél kezdettől fogva nagy súlyt helyezett a magyar szempontból előnytelen szerződés végrehajtása során a személyi és vagyoni paritás betartására, így kívánva megelőzni azt a csehszlovák szándékot, hogy különböző eszközökkel a lakosságcserét a szlovákiai magyarság teljes felszámolására használja fel. A paritás megsértése elleni állandó magyar tiltakozások ellenére a vagyoni kölcsönösséget nem sikerült betartani: a lakosságcsere keretében szülőföldjét elhagyni kényszerülő 76 616 szlovákiai magyar kitelepített után összesen 16 ezer hold és 15 700 lakóház maradt, a 60 257 szlovák áttelepülő után Magyarországon viszont mindössze 15 ezer hold és 4400 lakóház. A lakosságcsere 1947 áprilisától 1949 nyaráig tartott. Igaz, 1948. december 22-e után már csak az egzisztenciálisan fenyegetett magyar családok, a családegyesítést kérvényezők, illetve a lakosságcsere lebonyolításában önként segédkezük áttelepülésére került sor. A lakosságcsere során kialakult vagyoni különbözet rendezésére 1949. július 25-én a csorbatói jegyzőkönyvben került sor. A jegyzőkönyvben a lakosságcseréből származó magyar követelést és a csehszlovák kormány követeléseit (a Tanácsköztársaság okozta károkért, valamint a bécsi döntés miatt, a második világháborús károkért a párizsi békekonferencián Magyarországra Csehszlovákiával szemben kirótt 30 millió dolláros jóvátételt, a Magyarországon államosított csehszlovák vagyon együttes értékét) a felek azonos nagyságúnak tekintették s kölcsönösen lemondtak azok kiegyenlítéséről. A visszaemlékezések három fő motívuma - a kollektív bűnösség elve alapján működő többségi erőszak elutasítása, a szülőföldhöz való ragaszkodás, illetve az új környezethez való alkalmazkodás és beilleszkedés - közül minden kétséget kizáróan a szülőföldhöz való kötődés biztosította a legerősebb érzelmi, erkölcsi hátteret és tartalékot. A szülőfalu emléke és az ott megélt élmények, sorsesemények - ifjúság, háború, szerelem, halál stb. 104
