Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században

felégették, hanem lakosait is elhurcolták a török hordák, Ágcsernyőt pedig porrá égették.145

Az 1567. évi portális adójegyzékben 6 zsellért (Inquilini) is összefrtak, vagyis a 16. század közepén viszonylag állandó a zsellérek száma a faluban. A zselléreken kívül a falu társadalmához tartozott az a 10 családfő is, akik a kastély és a birtokosok szolgálatában álltak mint katonák, egyikük kulcsár volt a várban (pedites, clauiger ad castellum et nobilium). Ez az első összeírás, amely utal a szabadosok foglalkozására, hiszen a katonának és vártisztviselőnek, szolgálattevőnek álló jobbágyok mentesültek mind a földesúri, mind az egyéb terhek alól. A nagytárkányi várkastély őrségével, fegyvereseivel mint kisebb jelentőségű erősség, illetve mint földesúri rezidencia nem kevés lehetőséget nyújtott a környék jobbágyainak a társadalmi emelkedésre. Ugyanekkor a tárkányi uradalomhoz tartozó szomszédos falu, Battyán lakosai között is találunk zsoldos katonákat és uradalmi pásztorokat (mercenarii, pastores) az adójegyzékben.146 A leleszi uradalom 1569. évi urbáriumban Leleszen a 20 libertinus között az alábbi foglalkozásnevek szerepelnek: Katona, 2 Molnár, 3 Szabó, 2 Szűcs, 2 Borbély, 2 Kovács, 2 Mészáros, Martalóc; Dely János kapusként, Almasy Pál pedig kulcsárként szolgál a császári seregeket befogadó prépostság mezővárosában. A leleszi uradalom Nagytárkánnyal szomszédos falujában Fűtő, Kertész, Molnár, Juhász, Szabó, Varga nevű zsellérek élnek.147

Nagytárkány adóképessége átlagos falura enged következtetni. Ha az 1549. évi adójegyzékben megvizsgáljuk a környékbeli zempléni falvakat, többet is találunk, amely hasonló adófakultással rendelkezik, vagyis a bodrogközi falvak hasonló termelési képességgel és népességgel bírtak: Agárd (7), Ágcsernyő (4,5), Bacska (5), Bély (5), Kisgéres (5,5), Kistárkány (3), Ladmóc (5), Nagykövesd (4), Rád (6), egyedül Perbenyik (9) adóképessége közelítette meg a 10 adóportát. A 16. század közepén Zemplén vármegye 2216 portájából a Nagytárkányra eső 5 porta alig több mint 2%o-e volt a megye adófakultásának, vagyis igen kevés súllyal szerepelt a falu a kiterjedt Zemplén gazdaságában. Bár birtokosai a megye tekintélyes, középkori eredetű családjának tagjai voltak, sem birtokaik, sem társadalmi súlyuk nem vetekedhettek a főurakéval és uradalmaikkal (Perényi Péter, Serédy Gáspár, Homonnai Drugeth Imre).148 A szűkebb régió, a Bodrogköz gazdaságában sem alkotott számottevő gazdasági erőt Nagytárkány, 1541-ben a vidék 234 portájából csak 3-at adtak a nagytárkányi jobbágyok, ami az 1,5%-ot sem éri el.149

Míg a legkorábbi dicalis összeírásokból a falunak csak az adóképességéről és a társadalomstruktúrájáról nyerhetünk valamelyest képet, azt, hogy valójában kik laktak itt, a legrégibb magyarországi járadékforma, a kora középkorig

145 Tasnádi Nagy 1881 (OSZK Föl. Hung. 1932) III. köt. 22. p.

146 MOL E 159 Zemplén 1567

147 MÓL UeC 18/17

148 Maksay 1990. 2. köt. 1038-1068. pp.

149 Tasnádi Nagy 1881 (OSZK Föl. Hung. 1932) III. köt. 18. p.

86