Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
sókockára becsülik a nagytárkányi sóvám jövedelmét, ezenfelül az alábbiak képezték a majorságot: 28 méhraj, 80 köböl őszi vetés, 100 köböl gabona, 3 hordó káposzta, halastavak a morotvákon és a Tiszán, szárazmalom 15 köböl évi jövedelemmel, valamint a serfőzésből származó 10 hordó sör, melynek értéke ekkor 100 Ft volt.139 A sókikötőhöz hasonlóan a Tisza mellett húzódtak az ártéri gyümölcsösök is; az uradalomnak két gyümölcsöse volt 1684-ben: a Somodi-kert és a Szőcs-kert. Feltűnő, hogy Nagytárkányban mennyi föld van allodiális kezelésben, az összeírás 92 holdat emlft az egyik, 32-t a másik nyomáson, sok földet azonban be sem vetettek. Az összeírás szerint az allódium földjeit kétnyomásos szisztémában művelték (egyik évben ugar és őszi szántás, a következő évben az őszi helyére vetették a tavaszit, az ugar helyére pedig feltehetően az őszi búzát és rozsot), ami arra utal, hogy a majorsági földeket a kétnyomásos rendszer idején hasították ki a nagytárkányi határban. Az allódium tekintélyes szántóterülete összefügg a kastély mint erősség és földesúri lakóhely üzemeltetésével, hiszen itt mindig nagyszámú katonaság, cselédség és úri nép lakott, amelynek szüksége volt a majorsági termésre, ugyanakkor az udvarbíró és az uradalom szolgái képesek voltak a termelés megszervezésére. Az allodiális szántókat minden bizonnyal jobbágyi robottal is műveltették, akárcsak a kaszálókat és réteket, melyekről tekintélyes, 219 szekérnyi szénát kaszáltak egy évben. II. Telkek, jobbágyok, adózás 1. Jobbágyi társadalom és adózás a 16. században Nagytárkány mint birtokközpont és a Tárkányi, Vékey majd ’Sennyey család kastélyának faluja azok közé a feudáliskori falvak közé tartozik, amelyekben a birtokosok és a birtokjognak, földesúri joghatóságnak alávetett népesség-jobbágyok, zsellérek -, valamint a falu társadalmának kiváltságos, egykor azonban feltehetően szintén a földesúri függésben élt elemei együtt, egy településen éltek. Láttuk, hogy a ’Sennyey-levéltár pusztulásával a birtokos társadalom helyi művelődés- és gazdaságtörténetére kevés forrás élte túl a második világháborút, a falu adózó népességére vonatkozó összeírás-jellegű források azonban feltűnő bőségben maradtak ránk. Nagytárkány azok közé a települések közé tartozik, amelyeknek adójegyzékei a kora újkorban végig megmaradtak, így mind a jobbágyi termelés jellegére, mind az adózó férfiakra, vagyis a család- vagy háztartásfőkre elegendő kútfőkkel rendelkezünk. A birtokos család iratainak pusztulása azonban a jobbágyi termelés és társadalom kutatását is nehezíti, hiszen a jobbágy és telke, gazdasága mindig a birtok, az uradalom, a település telekrendszerének része, s a jobbágyi üzemszervezet csak a földesúri birtokra vonatkozó forrásokból rekonstruálható. 139 MÓL UeC 30/17 84
