Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században

ide temették a kastély urait, idősebb és ifjabb Tárkányi Istvánt. A vitézi temeté­sek elengedhetetlen kellékét, a halotti zászlót, melyre általában festéssel vitték fel a nemes vitézek címerét, nevét, címét, rangját, halálának adatait tartalma­zó feliratot, a temetésen a koporsó előtt vitték, majd kiakasztották a templom­ba, hogy a sírkővel együtt örök időkig őrizze a halott emlékét. 1646 júliusában ide temették nagyrozsályi Kun Annát, Tárkányi István özve­gyét is, akinek ugyan nem járt a vitézi halottakat illető halotti zászló, epitáfiu­­mát viszont elhelyezték a kápolna falára ezzel a felirattal: „Ez az epitáfium nem­­zetes nagyrozsályi Kún Anna úrnő, előbb nemzetes néhai szalai Barkóczy Lász­ló özvegye, akitől 8 fia és 3 lánya született, másodszor néhai nemzetes nagy­­tárkányi Tárkányi István úr, akitől legkisebb fia született, özvegye tiszteletére és örök emlékezetére állítatott. Az Isten velünk együtt adjon [neki] boldog feltáma­dást és örök életet. Ámen. t Meghalt 61 éves korában 1646. június 5-én, elte­meti etett július 8-án.”82 A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében levő nagyméretű festett epitáfium a halotton kívül nagyrozsályi Kun Anna első férjének és a Barkóczy gyermekek­nek, valamint nagytárkányi Tárkányi Istvánnak és fiának csoportos, nemek sze­rint elkülönülő, térdeplő portréját ábrázolja. Mivel az 1674. évi inventárium Tárkányi István és felesége arcképe mellett említi az epitáfiumot, kérdés, hogy a magyarországi művészet- és művelődéstörténetben oly fontos emlék azonos­­e az 1674-ben inventált halotti táblával. A rozsályi Kun-epitáfium ugyanis Nagy­­szekeresről, a Kun család birtokáról került a közgyűjteménybe. Mivel azonban egy korabeli napló tanúsága szerint a későbbi nagytárkányi István is a battyáni kastély kápolnájába temette 1656-ban feleségét,83 kérdéses, hogy 1674-ben melyik Tárkányi-házaspár arcképét és kinek az epitáfiumát látták a leltár készí­tői. Nem zárhatjuk ki, hogy a battyáni kápolnába temetett Kun Anna epitáfiuma eredetileg a férje által kiépített kastély kápolnájában függött a család többi tag­jának halotti emlékei között, s később innen került a nagyszekeresi templomba. Az aulikus Tárkányiakat birtokokkal jutalmazta az uralkodó, mégpedig koráb­bi birtokaikban való megerősítés, ún. „új adomány (nova donatio)’’ által. 1654- ben III. Ferdinánd nagytárkányi Tárkányi Istvánnak adományozza ősi és szerzett javait, mégpedig a battyáni kastélyt egészen és a falu felét, az ottani vámot, a Latorcán működő háromkerekű malmot, valamint Nagytárkány felét, a Tiszán le­vő itteni sóvámot, nemkülönben Nagy- és Kisagárd, Leányvár falvakat. Az ado­mány kiterjedt a Leányvár melletti tiszai réven szedett jövedelem egy részére, 82 HOC EPITAPHIUM / Erectum est in honorem, memoriamque / perpetuám Generosae quondam D(omi)nae Annáé Kún de Nagy / Rosály, Relictae uiduae, primo Generosi quondam D(omi)ni Ladislai / Barkóczy de Szala, de quo habebat Filios 8, et Filias 3, secundo / Generosi quondam D(omi)ni Stephani Tarkany de Nagy Tarkanyi, de quo / habebat Filium Unum modernum Genero­­sum D(omi)num Stephanum / Tarkany. Deus una nobiscum concédât taetam resurrectionem, et vitám aeternam. Amen. f / Quae / obiit Aetatis suae 61. Anno / 1646 die 5 Juny, sepulta / die 8 July. Szövegét hibásan közli: Nagy 1857-1868. 11. köt. 55. p. 83 1656. die 30 Április. Nemzetes nagytárkányi Tárkányi István uram temettette el az feleségét, néhai nemzetes mezőszegedi Szegedi Sophia asszonyt ugyan magoktól kastélyokban építtetett kápolnájában Bottjánban. Szopori Nagy (szerk.) 1881. 1656. ápr. 30. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom