Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
vállalt prókátorságot a kövesdi vár kapitányának, a magnificus (nagyságos) megszólításra jogosult Serédy Gáspárnak, aki minden bizonnyal szervitorának tekintette a rangban alatta álló nemest.30 Tárkányi Miklós 1559-ben meghalt, árvákat hagyva maga után, 1561-ben özvegyét, Matuznay Annát említi a vármegyei jegyzőkönyv, 1563-ban már az özvegy gyakorolja a földesúri joghatóságot, amikor Horváth Gergely zempléni nemes kéri vissza Tárkányba szökött jobbágyát, Kovács Mártont.31 Kovács Márton azonban megmarad az özvegy jobbágytelkén, hiszen 1568-ban gabonadézsmát ad Nagytárkányban.32 Tárkányi Miklós fivére, Farkas hivatalt is viselt a vármegyében, 1558-ban a négy zempléni szolgabíró egyike volt, továbbá esküdt, a vármegyei univerzitás törvényszékének tagja.33 Feltehetően a bodrogközi járás szolgabíróságát bízzák rá, hiszen általában bodrogközi birtokokra szökött jobbágyok visszakövetelését intézi. A középkori eredetű birtokos családot és a birtokok igazgatását a 16. század közepén a korra jellemző tehetséges, ugyanakkor agresszív birtokszerző politikát folytató Vékey Ferenc frissítette fel és újította meg. Családja a Bodrogközhöz, közelebbről Vékéhez és Helmechez kötődik, hiszen a 15. század második felében a fiúsított (vagyis a fiág kihaltával a családi vagyonban az uralkodó engedélyével örökössé tett) Vékei-lányok hozományával a szintén bodrogközi birtokos Helmeczi családból származó testvérek, Gábor és András megszerezték a középkori Vékeiek örökségét, sőt a család nevét is átvették. Helmeczi Gábor és Vékei Klára utódai Vékén maradtak, s az ő leszármazottjuk az 1500-1505 táján született Vékey Ferenc (Vékei Adorján és Nenki-Bajoni Erzsébet fia), aki Nagytárkány egyik legnagyobb hírű birtokosa lett, miután az 1540-es évek végén elvette Tárkányi Fruzsinát. Vékey Ferenc kora ifjúságában familiárisként, kisnemesi szolgálattevőként kezdte pályafutását a nagy hatalmú főúr, Pálóczi Antal szolgálatában. A mohácsi csata előtt ura Vékeyre bízta a Pálócziak levéltárának az ajnácskői várba való menekítését, s azután indultak a csatatérre, ahogyan erről maga Vékey Ferenc vall egy későbbi tanúkihallgatáson: „Pálóczi Antal szolgája voltam akkoron, amikor Pálóczi Antal a mohácsi hadba ment volt, az előtt harmadnappal hívata engemet, és mondá nekem, hogy sem éjjel, se napval le ne szálljak az levels ládárul, míg Ajnácskőben nem jutok... onnan úgy indultunk urammal, Pálóczi Antallal az mohácsi hadban, és Pálóczi Antal ott vészé az mohácsi hadban. [...] és hogy onnét hazajöttünk az Mohácson való veszedelemből, énnekem... úgy adták az újhelyi dézsmásságot.”34 A tanúvallomásból kiderül, hogy familiáris szolgálatával, a mohácsi csatában való részvételével, illetve tizedszedői hivatalával indult Vékey magasra ívelő karrierje. A művelt, ügyes Vékey elődei, a Helmecziek 30 Tót 1990. 50., 285. sz. 31 Tóth 1990. 908., 1044., 2691. sz. 32 MOL E 158 Zemplén 1568/1 33 Tóth 1990. és 2001. passim 34 Idézi: Détshy 1989. 3., 5. pp. 62
