Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Gyulai Éva: Nagytárkány birtokosai és adózói a 16 - 17. században
Gyulai Eva Nagytárkány birtokosai és adózói a 16-17. században Bevezetés - Középkori örökség A Bodrogköz félreeső táján, a Tisza kanyarulatában megbújó falu neve alig ismert a politikatörténet, köztörténet lapjairól, urainak és adózó lakosainak históriája mégis része a nemzeti történelemnek, sőt a rendi társadalom általános gazdasági és társadalmi ismérvein túl sok sajátos jellemzőt is hordoz. Ezek a sajátosságok jórészt a falu középkori történetébe nyúlnak vissza, az Árpád-korral és a rendiség első századaival kötik össze a törökkornak is nevezett 16-17. századot. A kora újkor néven is ismert történeti időszakot Magyarországon a Mohácstól (1526) és Buda török kézre kerülésétől (1541) számítják, s a középkor Nagytárkány lokális történetében is a 16. század első harmadával ért véget, bár itt sem a török hódoltatás, sem a birtokosok változása nem következett be. A falu történetének egyik sajátossága éppen a kontinuitás, hiszen mind nevében, mind a középkori birtokos család uraságának folytatásában a törökkor folyamán is középkori örökségét őrzi. Bár a Nagytárkányi/Tárkányi családot, amely a középkorban a településről kapta a nevét, a 17. század közepétől egy másik nagy hatalmú família, a 'Sennyeyek1 követték a birtoklásban, tekintve azonban, hogy a birtokjog házasság folytán szállt rájuk, a folyamat nem szakadt meg, s Nagytárkány egyike azoknak a kevés magyarországi falvaknak, amelyek a középkortól a polgári korszakig ugyanazon család leszármazóinak tulajdonában voltak. Középkori előzményeket folytattak urai akkor is, amikor a faluban rezidenciát tartottak fent, sőt udvarházukat éppen a 16. században építik át a kor kívánalmainak megfelelő kastéllyá. Számtalan falu volt a korban, ahol csak paraszti rendűek, jobbágyság és zsellérség élt, s ahol a földesúr alig, leginkább csak tisztviselői, szolgálattevői révén jelent meg, Nagytárkányt azonban a földesurak is alkalmas lakóhelynek ítélték, még ha nem is mindegyikük és nem is állandó jelleggel tartotta rezidenciáját a kastélyban. A kastély mint erődített hely és az országos politikában, rendi küzdelmekben is részt vett birtokosok, főurak lakóhelye katonák által védett, tűzfegyverekkel is felszerelt objektum volt, ha a végvárak hadászati jelentőségével, várőrségének nagyságával nem vehette is 1 A család nevének írásmódja a 19. századtól ebben a formában rögzült, bár korábban, a családnevek állandósulását megelőzően többféleképpen is írták, a 17. században még Segnyei-nek is, amennyiben nem forrást idézünk, ezt az írásmódot követjük, de ejtése mindig: Zsennyei. 55
