Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Örsi Julianna: Adatok Nagytárkány társadalomrajzához
b) Vallási kapcsolatok Már a települések nevével találkozva is sejthetjük, hogy nem teljesen azonos jellemzőkkel leírható népességről van szó. Fentebb már említettük, hogy vallásilag is keveredett a vidék. Ez megmutatkozik a házassági kapcsolatokban is. 1896 és 1900 között vizsgáltuk, hogy mennyire számított a fiatalok párválasztásában a felekezeti összetartozás. Ez alatt az öt év alatt a három falu fiataljai összesen 103 házasságot kötöttek (Nagytárkány: 48, Kistárkány: 39, Csernyő: 16). Öszszességében majdnem fele-fele arányban (vallási endogámia: 53,73%, vallási exogámia: 46,27%) választottak felekezeten belül a fiatalok párt maguknak. Ha az egyes felekezeteket külön-külön nézzük, akkor sokkal nagyobb különbség látszik. Az izraeliták csak önmaguk között keresik a párjukat (100%-os endogámia). A reformátusok követik őket: 79,07%-os a zártsági fokuk. A görög katolikusokra pedig majdnem ilyen arányú nyitottság jellemző (77,42%-os az exogámiájuk). A római katolikusokra is az exogámia túlsúlya a jellemző (60,42%). Hogy összességében a terület mégis félig nyitott, félig zárt vallási közösségre utal, annak az a magyarázata, hogy a településeken nem egyenlő arányban vannak jelen a különböző vallásúak és nem is azonos számú házasságot kötnek. A 19. század végén tehát a református népesség jóval stabilabbnak látszik, mint a római katolikus. A legmobilabbak a görög katolikusok. Ők hajlanak leginkább az exogámiára, így valószínűleg ők asszimilálódnak a legjobban. A leginkább elkülönülten élnek az izraeliták. Vallási endogámia és exogámia NagytárkánvbanKistárkányban, Ágcsernyőn 1896-1900 között felekezetekendogámia % exogámia % összes % római katolikus 19 39,58 29 60,42 48 35,82 református 34 79,07 9 20,93 43 32,09 görög katolikus 7 22,58 24 77,42 31 23,13 izraelita 12 100 0 0 12 8,96 összesen 72 53,73 62 46,27 134 100 c) A helyi közösség társadalomszerkezete (foglalkozás) Öt év alatt 208 családban történt meg az örvendetes esemény, hogy a felnőtté vált gyermek önálló családot alapított. A fiatalok státusát ekkor még a szülők (főleg az apa) foglalkozása adta meg. Mivel az egész közösségre nézve véletlenszerű, hogy mely családoknak van hasonló korú gyermeke, aki házasságot köt, így ebből kiindulva próbálunk meg képet felrajzolni a helyi társadalomról. Az így kimutatható számokból csak arányokra következtethetünk, de ezt is érdemesnek tartjuk a bemutatásra, hiszen a több szempontból is vizsgálat alá vett házasságok helyét érzékelhetjük. A 65 szülő kisbirtokos, 8 nagybirtokos, 22 földműves (közelebbi meghatározás nélkül), 37 napszámos, 14 mezőgazdasági cseléd, 11 pásztor, 6 csősz, őr (vasút-, víz-, kert-, mezőőr), 5 dohánykertész, 5 kocsis, fuvaros, 9 iparos, 12 kereskedő, 4 gazdatiszt, 3 bérlő, 2 felügyelő (víz, dohányhivatal-felügyelő), 1 pénzügyi főtanácsos, 4 ismeretlen foglalkozású. 490
