Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
L. Juhász Ilona: A halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelmek és temetkezési szokások
közepén készült el. A cserepek felrakása pedig decemberben fejeződött be. Szerencsére az ősz kegyes volt hozzánk, nem kellett a hideg miatt befejezni a munkát. Karácsonyra a csatornák is elkészültek. ” A ravatalozóval kapcsolatos legfontosabb mozzanatról, azaz annak átadásáról 2001-ben a következő sorokat olvashatjuk: „Születés és halál, örök társ. December 2-án elérkezet az a nap, amikor felszentelték és átadták a ravatalozót rendeltetésének. Kopasz József polgármester ünnepélyes beszéde után kinyitotta a ravatalozó ajtóit és felkérte az egyházak képviselőit, hogy áldják meg és szenteljék fel a ravatalozó épületét. Nagy Zoltán református tiszteletes és Menki tiszteletes ünnepi beszéde után Tóth Mihály görög katolikus és Szmolnicky Béla római katolikus plébánosok megszentelték az épületet, majd átadták rendeltetésének. " 2002. október 31-én ünnepélyes keretek között - méltatva a mindenszentek ünnepét, valamint a halottak napját - ökumenikus istentisztelet keretében adták át rendeltetésének az új temetőt, felszentelték az új temetői keresztet is. Az egész avatási rítus lefolyását részletesen bejegyezték: „Újra elérkezett az ősz és vele november hava is. A hónap elején két jellegzetes napot is ülünk. Mindenszentek és Halottak napja. Ezekhez az eseményekhez kapcsolódik községünkben az évben október 31-e, amikor ünnepélyes keretek között került sor az új temető felavatására. Megnyitóként Kopasz József, községünk polgármestere mondott beszédet. Elsőként köszöntötte az egyházak képviselőit: Vrannai Alfréd római katolikus plébánost, Vaszily József görög katolikus plébánost, Nagy Zoltán református lelkészt és Menki evangélikus lelkész urat, valamint az összes jelenlévőt. Beszédében továbbá bemutatta a Ferencz György fafaragó által készített faliképet. Ez a faragott kép egy gótikus szárnyas oltárra hasonlít, amin három jelképet találhatunk. A két szélén látható az alfa és az omega, ami az élet kezdetét és végét szimbolizálja. Középen pedig az életfa jelképezi az emberi életet. Ezek után Nagy Zoltán református lelkész elmélkedését hallgathattuk meg, ami kiemelten foglalkozott a halottak napjának jelentőségével az emberek életében. Rámutatott arra a tényre is, miért is volt már községünknek szüksége erre az új temetőre. Menki evangélikus lelkész úr szlovák nyelven köszöntötte az egybegyűlteket és mondott beszédet. Ezek után kivonultak az újonnan állított kereszthez, ahol tovább folytatódtak az események. A Vaszily József görög katolikus plébános megszentelte az új keresztet, ami minden temető fontos részét képezi. A szertartás után beszédet mondott az aktuális ünnepről. Az új temető helyén valaha feltehetőleg szintén temetkezési hely lehetett, mivel az építkezési munkálatok során különféle emberi csontokat találtak. Vrannai Alfréd római katolikus plébános a ceremónia végén ezeket a csontokat egy jelképes sírba temette az újonnan felszentelt kereszt tövében. ” A Tiszához közeli régi temető nem volt körülkerítve, az új temető területét már kerítés védi minden oldalról. A zsidótemető a falutól nyugatra található. Az elhanyagolt állapotban levő temetőt 1988-ban egy külföldön élő, a faluból elszármazott zsidó lakos hozatta rendbe. Idézet a krónikából: „Zsidó temető. A háború előtt falunkban sok zsidó 449
