Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
L. Juhász Ilona: A halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelmek és temetkezési szokások
nagykeresztnél. Ez utóbbival kapcsolatban egy humoros történetet is lejegyeztem: „Az én nagymamám is úgy volt vele, hogy kapált éjjel a két temető között [A régi és az új temető közötti területen. - L.J.I. megj.]. Akkoriban voltak ezek az éjjeliőrök. Nyáron két éjjeliőr is járt, figyelték a tüzet a faluba. Oszt kiment a nagyanyám kapálni éjszaka, mert hogy olyan szép holdvilágos este vöt, azt hitte, reggel van már. És akkor kapált, kapált. Oszt akkor ment éppen arra a két éjjeliőr, oszt mondja az egyik a másiknak: hát ez a halott felkelt oszt kapál rendesen. Gyere velem, én félek magam odamenni. Oszt odamentek, de nagyon borzadtak, még a szőr is felállt a kezünkön, azt mondja, úgy féltünk. De oszt mondta, hogy hát ketten vagyunk elvégre, hát ne féljünk. Hát oszt odamentek. Megyen oda az éjjeliőr, azt mongya: minden ember az istent dicséri, maga miért nem dicséri? Azt mondja, hát én is dicsérném, de a tengernyi főd, nem hagy! Jaj, Verus néni maga az, mongya. Hát hány óra van gyermekem? Még csak két óra van. Azt mondja, én még nem megyek haza, ezt a kis darabot még megkapálom. Hát azt gondolták, hogy halott, mert akkoriba láttak többen a faluból valakit a kereszt körül megjelenni. Hát úgy nevették, mindig emlegették. Hát ez az én dédnagymamám vöt. Mer hát olyan hódvilágos vöt az éjszaka, hát milyen az öreg, ő azt hitte, hogy virrad már, hát ment kapálni.” (69 éves római katolikus, nő) Az elhunyt meg szokott jelenni a hozzátartozók álmában, vagy pedig „visszajár zörögni" ha olyan személyes tárgyat felejtettek ki a koporsójából, amihez nagyon ragaszkodott. Miután a tárgyat beássák a sírjába, megnyugszik, többé nem jelentkezik: „Meghalt egy asszony, vagy 56 éves volt, megjelent a lánya álmában és neki is kivitték, amit kért, oszt utána már többé nem jelentkezett. ” (70 év fölötti, római katolikus, nő) Ha a hozzátartozó sokat álmodik az elhunyttal, akkor az azt jelenti, hogy az illető nem tud békében nyugodni, ezért misét kell tartani érte: „Én nagyon sokat álmodtam az urammal és misét tartottam, mert akkor azt mondják, hogy misét kell tartani, hogyha sokat álmodunk vele. Mert hogy nem tudnak nyugodni. ” (69 éves, római katolikus, nő) Abban az esetben is meg szokott jelenni az elhunyt a hozzátartozó álmában, ha az sokat siratja őt. A hiedelem szerint ugyanis nem szabad sokat siratni, mert akkor nem tud nyugodni. „Meg nem szabad a halottat siratni, mert akkor a koporsóban vízben van. Nem szabad sírni, volt olyan, aki azt mondta, hogy álmában megjelent és azt mondta, hogy ne sirassál, mert nem tudok a koporsóban, a vízben vagyok állandóan...” (50 év fölötti református, nő) Egy hiedelemtörténet szerint az elhunyt anya éjjel visszajárt szoptatni csecsemőjét: „Azt mondták, hogy meghalt a lánya egy asszonynak és megmaradt a picike gyermek, de még olyan picike volt, hogy szopott. Egy éjjel úgy ordított a gyerek, mert nagyon éhes volt, úgyhogy cumis üvegben tejet kellett neki adni. Egy éjjel is ordított a gyermek, de aztán elhallgatott, elaludt. Csodálkoztak, hogy istenem, mi lehet, mert aztán minden éjjel így volt, hogy elaludt. Mindig ugyanabba az időbe elaludt. Nem tudták elképzelni, hogy mi lehet ez. Oszt azt mondták, hogy az anyja éjjel mindig hazajárt oszt megszoptatta a gyermeket. És ez valóban igaz is, hogy hazajött, mert látták is és találkoztak is vele a keresztnél. 445
