Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
L. Juhász Ilona: A halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelmek és temetkezési szokások
A temetési menet A katolikus temetési menet élén a ministráns halad, aki a keresztet viszi, majd utána következnek a zászlóvivők, akik után a pap megy a kántorral, majd a koporsóvivők (vagy halottaskocsi) következnek, akik után a legközelebbi hozzátartozók haladnak. Őket a közelebbi, majd a távolabbi rokonok követik, legvégül pedig a gyászmenet többi tagja következik. A férfiak és a nők együtt mennek a menetben. Ez ugyanígy van mindegyik felekezetnél. Ha bokoranyát vagy pedig a Rózsafüzér Társulat tagját temetik, akkor a társulat zászlaját az egyik tag a koporsó előtt viszi. Arra is volt példa, hogy amíg otthonról temettek, a hozzátartozó kérésére a megszokottól eltérő útvonalon vitték a halottat a temetőbe, egy kis kitérőt tettek. így volt ez egy evangélikus adatközlő édesanyjának temetése alkalmával is, amikor az elhunytat kis kerülővel arra vitték, ahol a háza állt. Ott megálltak és elénekeltek egy éneket. Ugyancsak így történt egy idősebb római katolikus aszszony több évvel ezelőtt elhunyt édesanyjának temetésén is: „Az én anyukám az én házamban halt meg, de az ő háza máshol volt. Úgyhogy amikor vitték, az ő házánál is megálltak, énekeltek, s aztán mentek tovább. Nagyon szép volt, mert a pap rendezte, anyukám rendszeresen járt templomba. " A görög katolikusoknál a temetés szertartása hasonló a római katolikusokéhoz, azonban sokkal hosszabb ideig tart. A temetési menetben is ugyanolyan sorrendben haladnak, mint a római katolikusoknál. Ők minden kereszteződésnél megállnak és énekelnek. Az evangélikusok útközben nem énekelnek. A református temetés alkalmával szintén egész úton énekelnek. A menet élén a tiszteletes halad a kántorral, utánuk férfiak, majd a koporsó, ezután a hozzátartozók, majd rokonok és a többi résztvevő. A temető bejáratánál megálltak és a „Tudom, az én megváltóm hajléka készen vár reám...” cfmű éneket énekelték és éneklik ma is, ha a régi temetőben temetnek. Abban az esetben, ha az új temetőben temetik el az elhunytat, akkor hangzik el ez az ének, amikor kihozzák a ravatalozóból a koporsót. A temetői szertartás után a hozzátartozók maradnak utolsónak a sírnál, majd kis idő múlva ők is elhagyják a temetőt. A halotti tor Amíg háztól temettek, majd egy ideig később is szokás volt halotti tort tartani mindegyik felekezetnél. A halotti torra általában egy megbízott személy hívta meg az embereket, amikor azok a behantolás után kifelé jöttek a temetőről. A sírásók és a pap nem volt hivatalos a torba. Ételként valamilyen kalácsot vagy rétest, esetleg pogácsát szolgáltak fel, italként pálinkát, sört és valamilyen üdítőitalt. Főtt ételt sohasem készítettek, ez csupán a cigányoknál volt szokás. A halotti toron megemlékeztek az elhunytról, elmondtak egy miatyánkot és állva megittak egy stampedlivel. Egy idősebb római katolikus adatközlőim elmondása szerint „a halottnak is tettek ki ételt, amit pálinkával kereszt formában leön-438
