Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
L. Juhász Ilona: A halállal, halottakkal kapcsolatos hiedelmek és temetkezési szokások
A római katolikusok kivételével még tartja magát az a szokás, hogy a községből elszármazott elhunytak emlékére is harangoznak (még abban az esetben is, ha pl. Amerikában hunyt valamelyik hozzátartozó). Adatközlőim elmondása szerint a római katolikus plébános azért tiltotta be a harangozást ebben az esetben, mert több hozzátartozó él más településen, s a halálesetek is eléggé gyakoriak, így a harangnak nagyon gyakran kellett szólnia. A többi felekezetnél továbbra is harangoznak az idegenben elhunytaknak. Amíg otthonról temettek, a ravatalt a templomból, a római katolikus egyházközségtől kölcsönözték. A római és görög katolikus elhunyt esetében a felravatalozás után gyertyát gyújtottak a koporsó mellett, amely a temetésig égett. Az elhunytat „az első szobában”, a ház tiszta szobájában ravatalozták fel, később az újabb típusú kockaházakban az ún. ebédlőben. Nyáron a ravatal alá egy edényben (rendszerint egy nagyobb kádban) hideg vizet tettek, ezzel hűtötték a halottat. A Jehova Tanúi Egyházhoz tartozók kivételével minden felekezetnél szokás volt és még ma is az, hogy az elhunyt mellé különféle mellékleteket tesznek a koporsóba a hozzátartozók. A katolikusok beteszik az imakönyvét, gyakran a rózsafüzérrel együtt. Gyakran bekerül az elhunyt kedvenc tárgya, s ha volt neki, akkor a szemüvege is, sőt arra is volt példa, hogy valaki mellé egy üveg italt tettek, mert szerette életében. Egy édesapa koporsójába betették a kártyáját, mivel nagyon szeretett kártyázni, de bekerült egy Nagy-Magyarország térképét ábrázoló kulcstartó is, mert az elhunytnak egész életében az volt a vágya, hogy az elcsatolt területek visszakerüljenek Magyarországhoz. Adatközlőim szerint a koporsóba a Jehova Tanúin kívül minden felekezethez tartozó elhunytnak tesznek a hozzátartozók pénzt is, ami általában aprópénz. Ezt a szokást azzal indokolják, hogy az elhunytnak ki kell fizetnie a révészt, aki átviszi őt a túlsó partra, vagy pedig azt mondják, hogy Szent Péternek kell adni a mennyország kapujában, hogy beeressze. Amíg otthonról temettek, vagy valaki otthon halt meg, abba a helyiségbe, ahol ki volt terítve, egy mosdótálban vizet és mellé egy törülközőt tettek. Ezt azért helyezik el, hogy a halott megmosakodhasson. Azt szokták mondani, hogy „megmosakszik a halott, tisztán ment el”. Ebbe a helyiségbe sót és kenyeret is elhelyeznek, valamint egy pohárba vizet is tesznek. Virrasztás A községben a Jehova Tanúin kívül ma is virrasztanak a halott mellett. A virrasztást a helybeliek „virrasztónak", vagy pedig „vigasztalónak is nevezik, s a temetés előtti napon tartják. Idősebb adatközlőim szerint „régen”, azaz a 20. század első felében még egészen reggelig virrasztottak, majd fokozatosan ez az idő 2- 3 órára csökkent. Amióta a ravatalozóban virrasztanak, egy óra hosszat tart. Itt a virrasztás már nem a halott koporsója mellett történik, hanem egy külön helyiségben, az elhunytat nem hozzák ki a hűtőhelyiségből. 435
