Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
Mely szívünknek édes Vigasztalást hozott. Átkozott keresztfán Ontották ki vérét; Tövis koronával Koronázták fejét; Hej huncut vitézek Szurkálták dárdával; így bántak el egykor Az Isten Fijával! Az egész természet Mély gyászba öltözött, Teremtőjét látván Szenyvedések között. Megrendült a világ Midőn a Golgothán Kibocsátá Jézus Lelkét a keresztfán! így szólott Atyjához: Istenem, Istenem Óh miért hagytál el Engemet ennyire? Jámbor tanitványi Zokogva siratják Mint a hő gyermek A jó édes anyát. De harmadnap múlva Ismét föltámada! Óh feltámadt Jézus Jöjj segítségünkre És halálunk után vígy be Az örök dicsőségbe! Szivemből kívánom! (Lázár 1913, 168-169) A fenti szöveg töredékére még ma is emlékeznek: „Hej huncut vitézek dárdával szurkálták / így bántak el egykor az Isten fiával. / A templom kárpitja mind ketté hasadott/A földből a halottak mind feltámadtak..." E versből rövidült az alábbi köszöntő, melyet a község szinte egész férfilakossága ismer, s amely napjainkban is gyakran elhangzik: 407
