Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)

Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek

együtt, de a leány csak egy legénynek adott hímes tojást, és megkínálták őket a szentelitek Mióta szenteltetni csak kis kosárban, az egyszeri elfogyasztásra szánt mennyiséget viszik, ennek kínálása elmaradt.

Régen a legények az udvaron, a kútnál öntötték meg a lányokat. Ez a szokás később megszelídült: a vödörből csuporral merték a vizet, és a lányok tenyerébe öntötték. A görög katolikusok háromszor ismételték és háromszor köszöntötték egymást a „Feltámadt Krisztus!” köszönéssel. Közben igyekeztek a lányokat valahogy lefröcskölni, leönteni. Rossz időben az öntözködés benn a házban történt kevesebb vízzel. Az 1940-es évektől divat lett, hogy a kútvíz után még kölnivel is meglocsolták a lányokat. Húsvét keddjén a lányok, asszonyok öntözködtek.

„Nem mentünk a válúhoz, de vízzel leöntöttek, utána kölnivel. Úgy utánam vágták a vederrel a vizet, hogy nocsak! No de az az én hibám vöt. Hívtak ki az udvarra, jó idő' vöt, természetes, hát nem bent locsolkódunk, hanem az udvaron. Hát ugye tartom a kezemet: Feltámadt Krisztus! Szintén ugyanúgy, háromszor. Akkor én feleltem, hogy Valóban feltámadt! Ezt mondták a reformátusok is. (Háromszor öntöttek a tenyerébe, vödörből, bádoggal, azaz bögrével.) És akkor közbe kiengedtem így a vizet. Az utolsóval figyelmes voltam: Hogy hohó! Megállj csak! Nem létezik, hogy engem te leöntsél! Mer ugye szembevágták így a kezemmel. Vagy pedig ők maguk valahogy. És amikor én láttam azt a mozdulatot, ügyes akartam lenni, szembe öntöttem a fiút. - Na megállj! - azt mondja - Majd hónap lesz a te napod! De most adok én neked! Utánam vágta a vizet! De én valahogy elugrottam. "

Mint érdekességet emlegetik a szlovákság húsvéti szokását, a korbácsolást. „Az én koromba jöttek a magyar fiúk és jöttek a szlovák fiúk. Itt ugye kaszárnya volt és jött a csendőrség, mán ezek a fináncok, sokan, nőtlenek. Azok osztán jöttek, még meg is korbácsolták a lábunk szárát! Őnáluk az szokás! Igen. Jönnek öntözködni, és akkor hoz mindegyik egy kis korbácsot vékony vesszőbül, azzal megcsapdosták... fél méter hosszú lehet. Hogy az Úrjézust is megostorozták, hát azért a lányokat is, hogy frissek legyenek!” (Mondtak valamit?) Csak köszöntek, hogy Feltámadt Krisztus. Nekünk mondani kellett, hogy Valóban feltámadt!"

Köszöntők, locsolóversek. A legények nem verseltek, de a kisgyerekek és az iskolások szép, vallásos szövegű köszöntőket mondtak. Az 1913-14-ben lejegyzett húsvéti versek között vannak olyanok, melyeket jelenleg is mondanak a tárkányiak. És vannak köztük akkor is „régi’’-nek minősített szövegek (Lázár 1913, 169-170). Ezek közül kettő nem locsolóvers, hanem az ünnep lényegét elbeszélő húsvéti köszöntő. S mint ilyen, párhuzamba állatható a karácsonyi kántálással. Egyes beregi falvakban húsvét vasárnap este a fiúk egyházi énekekkel kántáltak és köszöntőverset mondtak (Papp 1975, 277). Az alábbi versek nem mind népi eredetűek, szerzőjük lehetett tanult ember, tanító, pap, kántor. Szövegük több nemzedéken át szóban hagyományozódott, variálódott, így került a népköltészet fogalomkörébe. Bizonyos részei önállósodtak, külön „locsolóversként” élnek tovább.

404