Viga Gyula (szerk.): Nagytárkány. I. Tanulmányok a község településtörténetéhez és néprajzához - Lokális és regionális monográfiák 5. (Somorja-Komárom, 2006)
Sz. Tóth Judit: Jeles napi szokások és hiedelmek
Ahogy a karácsonyi vacsorának, „a karácsonyi asztalnak" sem fogható meg ma már hajdani kultikus szerepéből legfeljebb csak egy-egy eleme. Mindez, a szokások fellazulása a különböző felekezetek együttélésének következménye (Viga 1996, 204). A „karácsonyi asztal” kultikus szerepét és jelentőségét a településen a húsvét, a szentelt étel szertartásos elfogyasztása vette át - a görög katolikusság meghatározó jelenlétét támasztva alá. Az idős emberek még emlékeznek néhány, a karácsony estét jellemző elemre: például, hogy diót törtek, s belőle az illető egészségi állapotára következtettek. Ha a dió ép volt, a családnak az a tagja is egészséges lesz egész esztendőben. A régi öregek szalmát hoztak be a szobába és azon aludtak annak emlékére, hogy a Kisjézus is a jászolban szalmán feküdt. A gyermekek boldogan keresték a szalmába szórt diót. Emlékeznek arra is, hogy a vacsora alatt a gazdasszonynak ülnie kellett, nem szabadott felállnia, mert nem tojnának a tyúkjai. „A családbul mindig volt valaki, aki ült. Karácsony este. Hogy a tyúkok tojjanak és üljenek. Meg enni adtak nekik bőségesen. ” A karácsonyi kalácsból vittek az istállóba az állatoknak is. A vacsora hagyományos rendjét a kántál ás egyre nagyobb népszerűsége „bomlasztotta”. 20. század közepére sok helyütt nem is volt közös karácsonyi vacsora, olyan sokan mentek kántálni. A pásztorok karácsony esti köszöntése nem volt szokásban. Karácsonyfa. 1950 körül jómódú bélyi legény udvarolt egy tárkányi lánynak, karácsonykor kocsiszánkával jött át kántálni, és hozott egy felöltöztetett karácsonyfát. Az ajándékozott fa lucfenyő volt, cukorral, aranyalmával földiszitve. Tehát a karácsonyfa még ebben az időben sem volt általános. A legtöbb helyen fába, deszkába fúrt fenyőágakból készítették, rajta alma, dió, fényes papfrfüzér. Jövendölés. A karácsony estéhez is fűződtek olyan hagyományok, melyekkel a lányok jövendőbelijüket tudakolták. Legtöbbjük András-nap estéjén vagy szilveszterkor szintén előfordulhatott. „Karácsony este mentünk, vagy Lucakor, Andráskor? Megrugdostuk a disznóólát, hogy ahányat röfög, annyi év múlva megyünk férjhez." Az éjféli misére menet amilyen nevű egyén megszólftja a lányt, olyan nevű férje lesz. A korabeli krónikás nem mindennapi cselekményről hallott az 1910-es években. Eszerint karácsony viliáján, mialatt mindenki az éjféli misén van, a lánynak meztelenül kell a házat körüljárnia és betekintenie az ablakon: biztosan meglátja leendő párját.6 Állatok etetése. Az állatokkal is különös gonddal foglalkoztak. December 24-éhez kötődött például a baromfitartásra vonatkozó, eredetileg Luca-napi mágikus cselekmény. Abroncsból, földre letett vaskarikából etették a baromfit, az aprójószágot, hogy ne kóboroljanak el, ne tojjanak a szomszédba. Az abroncsba többféle magot szórtak. Mint már utaltunk rá, ezt a szokáscselekményt eredetileg Luca napján végezték. 6 Lázár 1913, 65. A meztelenül végzett varázscselekményekre több példát is hoz Szatmárból Luby 1935, 77. 396
